Napi evangélium

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.”
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be. Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.”

Elmélkedés:

A hit értékes
A két fillért adományozó özvegy evangéliumi történetéről elmélkedve érdekes látomásom támad. Embereket látok, akik értéktelennek tartott hitüket két fillérként dobják a templomi perselybe és távoznak. Visszaadják hitüket Istennek és eltűnnek a világ forgatagában. Egy édesanyát látok, aki karjában hordja pár hónapos gyermekét, mert babakocsira nem telik neki. Férje sose volt, a gyermek apja felé sem néz. Talán gyermekétől is megszabadulna, őt is visszaadná Istennek, mert hát a „gyermek Isten áldása”, de ettől még visszatartja egy titokzatos erő. Vidáman szaladgáló gyermeket látok, aki nem érti, hogy neki miért nincs apukája, mint a többi gyermeknek, s aki nem érti, hogy mit jelent az, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, az ő Atyja. Szaladgálva keresi mindként atyját. Majd egy fiatal lány közeledik, a szerelmi csalódás elvette életkedvét, nem néz az emberekre, nem néz Istenre, nincs szüksége senkire, nem kell már neki a hit sem. Az éjszakai műszakban dolgozókat látom, akinek „nincs más választásuk”, kényszerből dolgoznak, a munka nem nemesíti őket, s csak a hajnalt várják, a gépsor mellett úgy érzik, nincs szükségük hitre. Jönnek valamennyien és dobják vissza hitüket, mint értéktelen filléreket. Jövés-menésükre felfigyelve egy fehér ruhás alak indul el, lép ki a templomból, szemében elszántság, még az életét is kész feláldozni, szívében a szolgálatkészség, hogy másokért éljen, lelkében alázat, szelídség és türelem. Halkan kezdi szavait, de hangja egyre erőteljesebbé válik: Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Az evangéliumi történetekben az a csodálatos, ami utána történik. Akkor kezd igazán érdekessé válni a dolog, amikor elképzeljük a folytatást: mi történik azt követően, hogy az evangélista abbahagyja a történet leírását. Mi történhetett az özveggyel? Távozott lemondóan? Bement imádkozni? És utána? Hazament? Mi lett a sorsa? A képzelődés területén azonban mégse essünk túlzásba, mert könnyen meghamisíthatjuk az evangéliumot, eltorzíthatjuk annak mondanivalóját.

Mi történik most, egy hónappal azt követően, hogy megkezdődött a Hit éve? És mi lesz majd a Hit éve után? Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? Teszek-e azért valamit, hogy találjon? Tudom-e egyáltalán, hogy mit kellene tennem azért, hogy találjon? Az Egyházra és valamennyi tagjára vonatkozik, hogy nem mondhatunk le a missziós küldetésről, a hit továbbadásáról, az emberek újra evangelizálásáról! Néha olyan érzésem van, mintha nem az volna a célunk, hogy hitre vezessük a hitetleneket, hanem úgy teszünk, mintha hívők volnának. Anonim kereszténynek nevezzük az anonim ateistákat, mert ez a könnyebb, és akkor nincs velük kapcsolatban semmi teendőnk. Olyan érzésem van, mintha erőtlenségünkre és emberi gyengeségünkre hivatkozva lemondanánk a Krisztustól kapott küldetésünkről. Mi adhat mégis erőt, új lendületet? Fedezzük fel a hit értékét! Fedezzük fel, hogy hitünk mennyire értékes, értékesebb minden másnál! Fedezzük fel, hogy a hit ajándéka nem két fillér! És ha még a két fillér is értékesnek számított Jézus szemében, akkor mennyivel értékesebb a hit, amelyet Istentől kapunk, a szívünkben őrzünk, tettekre váltunk és másoknak továbbadunk. Mutassuk fel a világnak a keresztény értékeket! Mutassuk meg az embereknek Krisztust! Él az emberekben a szent, a szentség, az életszentség utáni vágy. Él az emberekben az Isten utáni vágy. Él az emberekben a hit utáni vágy. Mutassuk meg, hirdessük, adjuk nekik Krisztust!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Földi életed során cselekedeteiddel az Atya szeretetét tetted láthatóvá az emberek számára. A szeretet tanítását hirdetted és csodáid az isteni szeretet jelei voltak. Vezess minket az Istennel való találkozásra, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívünket embertársaink számára. A te isteni szeretetedet utánozva megértjük, hogy a szeretet nem külső parancs, hanem a szívünkbe írt törvény. Megértjük, hogy a szeretet hitünk következménye. Segíts minket, hogy a szeretet gyakorlása tegye hitelessé hitvallásunkat! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!