Napi evangélium

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.

Elmélkedés:

Valami történt Lourdes-ban
Szomorúan olvastam a híreket az elmúlt napokban, hogy a világ egyik leghíresebb Mária-kegyhelyét, a franciaországi Lourdes-ot elöntötte az árvíz, mert a kegyhely közvetlen közelében húzódó kis folyó a hatalmas esőzések miatt megáradt. Elszorult szívvel néztem a képet, hogy a jelenések helyszíne, a massabielle-i barlang, ahol Bernadette Soubirousnak 1858-ban megjelent a Szűzanya, több mint egy méteres vízben állt. Az elmúlt napokban a sártengertől megtisztították a kegyhelyet, amely most már újra fogadja a zarándokokat.

Nem a hírről szerettem volna beszámolni jelen elmélkedés keretében, hanem arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott és a mai vasárnap evangéliumához, a vak meggyógyításához kapcsolódik. Évekkel ezelőtt jártam Lourdes-ban. Abban az időben a világosság rózsafüzérének titkaihoz szabadtéri állomásokat állítottak fel. Az utolsó tizedet egy nagy sátorban az Oltáriszentség előtt lehetett imádkozni. Méltó hely volt ez ahhoz, hogy a zarándokok imádkozzanak Jézushoz, „aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát”. Miközben az imádságot végeztem, egy kisebb csoport érkezett, 10-12 vak embert vezettek segítőik a sátorba. Mielőtt nekiálltak volna az imádkozásnak, egy vak embert segítettek a felolvasó állványhoz, aki Braille-írásos kis könyvéből, a betűket ujjaival kitapintva német nyelven felolvasta társainak az Oltáriszentség alapításának eseményét, az utolsó vacsorán történteket. A felolvasó egy negyven év körüli vak pap volt. Annyira megható volt a felolvasása, hogy a magam imáját félbehagyva szájtátva hallgattam őt. Amikor másnap miséztem magyar zarándoktársaimnak, az átváltoztatáskor, amikor a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé, eszembe jutott vak paptársam, aki minden nap elmondja a szentmisében ugyanezeket a szavakat. Szemével nem láthatja a világot és nem lát semmit a titokból, miként szememmel én sem láthatom a titkot, bár én láthatom a világot. Mindketten hiszünk a titokban, hiszünk a csodában, hiszünk Krisztus jelenlétében.

Amikor a mai evangéliumban szereplő vak koldus „Dávid fiának” szólítja Jézust, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás, hiszen abban a korban azt vélték, hogy az eljövendő messiás Dávid király leszármazottja lesz. Amikor Bartimeus Jézustól segítséget kér, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus tud rajta segíteni isteni erejével. A gyógyítással, a csodával Jézus az ő hitét jutalmazza meg. Amikor visszaadja a vak szemevilágát, ezért mondja az Úr: „Menj, a hited megmentett téged.”

Idén, a Hit évében érdemes figyelnünk arra, hogy a vak szemeinek megnyitása a nem hívők hitre jutását jelképezi. A hitetlenség, a kételkedés sötétségét egyedül Isten képes eloszlatni, ő adja a hit világosságát, a hit ajándékát. Jézus a nagy zaj közepette is meghallotta Bartimeus kiáltását. Isten napjainkban is meghalja mindazok kérését, akik a hit ajándékáért fordulnak hozzá. A hit az Isten-látás csodálatos élményét adja az embernek, segítségével megláthatunk valakit, akit testi szemünkkel nem láthatunk. Dobjuk el lelki vakságunk köntösét, a hitetlenség hitvány ruháját és siessünk Jézushoz, aki a hit új ruhájába öltöztet minket!

Befejezésül térjünk még vissza egy gondolat erejéig Lourdes-hoz! Milyen érdekes, hogy éppen a Hit évének elején egy természeti csapásról szóló negatív hír kapcsán még a nem hívők is odafigyelnek e kegyhelyre. Talán ezt mondják most magukban: „Valami történt ott. Árvíz volt.” Az árvíz hordalékát, a szemetet és a sarat néhány nap alatt eltakarítják. Utána pedig ezt gondolják: „Valami történt ott. Egy csodás jelenés, amely hitre ébresztett sokakat.” Talán éppen egy ilyen pusztító árvíz miatt figyel fel valaki e Mária-kegyhelyre, utánanéz az egykori eseményeknek, az azóta történt csodáknak, és ennek köszönhetően elindul a hit útján. A bölcs embereket minden Isten felé vezeti.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden emberi hang és szó, lárma és zaj között felfigyeltél a vak szavára, akinek hitvallása füledbe jutott. Ez állított meg és késztetett arra, hogy meggyógyítsad őt, visszaadjad szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod, amikor bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd meg lelki vakságunkat! Adj nekünk hitet! Add nekünk a hit látásmódját! Add, hogy a hit megnyissa szemünket és szívünket, és felismerjük mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Add, hogy a hit erejével mindig a te utadon járjunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!