Napi evangélium

Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és ezt mondták: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.”
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De közöttetek ez ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Elmélkedés:

A távcső jó oldalán
Gyermekkorom emlékezetes élménye volt, amikor először nézhettem bele egy távcsőbe. Nem volt otthon távcsövünk, nem is volt rá szükség, ezért egy iskolai környezetismeret órán láthattam először igazi távcsövet. Tanárunk megengedte, hogy mindenki egy kis időre belenézhessen, kipróbálhassa, és személyesen győződjön meg arról, hogy a távoli dolgokat miként nagyítja fel, hozza közelebb. Kézről kézre járt a különleges eszköz, miközben hangos ujjongással jelezte mindenki, hogy mekkora meglepetést jelent számára, hogy egészen közel kerülnek a távoli tárgyak. Én is türelmetlenül vártam, hogy végre hozzám kerüljön a távcső, s közben azon törtem a fejem, mi lenne, ha fordítva néznék bele. És megtettem, a másik oldalról néztem bele és hangosan kiáltottam: „Hú, de messze van minden!” Az egész osztály kórusban zengte: „Fordítva, fordítva!” Tudtam én ezt magamtól is, de bolond lettem volna kihagyni a lehetőséget. Aztán megfordítottam és rendeltetésszerűen is kipróbáltam a távcsövet, amely így már valóban közelebb hozta a világot.

Ma Missziós vasárnap van, amely napon felidézzük azoknak a férfiaknak és nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát, akik az elmúlt évszázadok során, illetve napjainkban arra vállalkoznak, hogy családjukat és hazájukat elhagyva egy másik földrészre, országba indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását, akik nem ismerik sem az Úr személyét, sem az üdvösség evangéliumát. Fontos kiemelnünk, hogy a misszió lényege, hogy Krisztus személyét ismertessük meg az emberekkel, akit követni lehet, és ne csupán az ő tanítását. A misszió, azaz a hit hirdetése és a hitre nevelés az Egyház küldetéséhez tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek.

Ez a nap a Hit évében alkalmat ad egy kis lelkiismeretvizsgálatra. Az Egyház, az egyházi szolgálattevők és a keresztény hívek közelebb segítik a nem hívőket Istenhez? Életpéldánk közelebb viszi az embereket Krisztushoz? Szavaink, beszédünk, igehirdetésünk az Úrhoz vezeti az embereket? Cselekedeteink Istenre irányítják-e a figyelmet? Vagy talán rosszul működünk? Fordítva kézbe vett távcsőként? Mert akkor éppen az ellenkező hatást érjük el. Nem hogy közelebb vinnénk az igazságra vágyakozókat Krisztushoz, aki az Igazság, hanem eltávolítjuk őket. Az Egyház, mint közösség és az Egyház tagjai, azaz a megkereszteltek egyénenként is helyesen kézbe vett távcsőhöz hasonlítanak, akinek az a feladatunk, hogy közelebb vigyük Isten világát azokhoz, akik ránk tekintenek és a mi életünkön keresztül pillantják meg először Isten csodálatos világát. Vajon milyen az ő első élményük? Az említett területen szükségünk van a rendszeres önvizsgálatra, hogy a mi Urunkhoz és a tőle kapott küldetéshez hűségesek maradjunk és hiteles legyen a tanúságtételünk.

Az is előfordulhat, hogy nem bennünk van a hiba, hanem valaki egyszerűen csak rossz oldalról nézi az Egyházat vagy bennünket, hívőket. Ilyenkor nagy szeretettel figyelmeztessük őket, hogy „fordítva vették kézbe a távcsövet”! Mert talán nincs is bennük rosszindulat, alattomos szándék, negatív érzés, csak éppen a távcső másik oldalán állnak.

A mai vasárnap evangéliumában Jakab és János apostolok kicsinyes kéréséről olvasunk, akik előkelő helyet szeretnének biztosítani maguknak arra az időre, amikor Krisztus uralma megvalósul. Nem rossz emberek ők, csak nem értik még, hogy mit jelent Krisztus uralma, Isten országa. Ők is rosszul fogják a távcsövet, amit Jézus nagy szeretettel helyesen ad a kezükbe, amikor a szolgálatra, a szolgáló lelkületre tanítja őket. Jézus a saját példáját említi nekik: „Az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45). Legyen az életünk Istennek végzett szolgálat!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!