Napi evangélium

Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.”
Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban olyanokról hallottunk, akik nem ismerik valójában Jézust, ma pedig az apostolokat halljuk, akik mindig Jézussal vannak ezért a legjobban kell ismerniük. Szembetűnő a válaszok közti különbség. Az apostolok, akiknek nevében Péter megfogalmazza, hogy Jézus az Isten Fölkentje, egyre inkább megismerik Mesterüket, s megértik küldetését. Ezt eredményezi a Krisztushoz való közelség és a szándék, hogy nyitottak és befogadóak legyenek arra a kinyilatkoztatásra, amely Krisztusra vonatkozik. Ez nem a kíváncsiskodás, hanem az Úr iránti szeretet jele. Ha arra törekszem, hogy minél többet legyek Jézus közelében, egyre jobban megismerhetem őt, s megérthetem tanításának titkát.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.