Napi evangélium

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”

Elmélkedés:

Mária-ünnepeink az esztendő során amellett, hogy a názáreti lányra gondolunk, alkalmat adnak arra, hogy Krisztusra emlékezzünk. Mária egész életében felfedezhetjük ezt a Krisztusra, a Megváltóra mutató jelleget. Az édesanyától megtanulhatjuk, hogy a Fiút szemléljük, aki nem csak földi anya gyermeke volt, hanem a mennyei Atyáé is. Máriától, aki az emberek közül bizonyára a legjobban ismerte Jézust, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztus mind jobb megismerésére kell törekednünk. Máriától, aki szenvedéseiben is együtt volt fiával, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztushoz érdemes kapcsolnunk szenvedéseinket. Máriától, akinek teste hordozta Krisztus testét, megtanulhatjuk, hogy nekünk is Krisztushoz kell hasonlókká válnunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.