Napi evangélium

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken.

Elmélkedés:

A Kafarnaumban élő emberek ámulatba esnek látván Jézus szavának hatalmát, amely parancsolni tud a gonosz lelkeknek. Olyan erő ez, amely a gonosz befolyása alá került embereket képes megszabadítani, visszaadván nekik a szabadságot Isten szeretetére. Mi pedig talán azért esünk ámulatba, mert furcsának tartjuk, hogy az ördögök előbb felismerik Jézus személyében Isten Fiát, mint az emberek. Felismerik, mert nem tudnak ellenszegülni a parancsnak, a szónak, amely mögött nem emberi, hanem isteni erő lakozik. Mi, emberek csak lassabban értjük meg, hogy milyen erő, kinek az ereje rejtőzik a szavak hátterében. Jézus szavait hallgatva és cselekedeteit látva a csodálkozás és az ámuldozás nagyon kevés válasz a részünkről!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.