Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.

Elmélkedés:

Miután Jézus világossá tette, hogy az Isten iránti és az embertársak felé irányuló szeretet a legfőbb parancs, a mai evangéliumban azzal folytatja tanítását, hogy e kettős irányú szeretet soha nem maradhat meg elméletnek, hanem a gyakorlatban kell megvalósítani. A farizeusok ugyan jól ismerik az összes törvényt, de tetteikben inkább a felszínességre és a látványra törekszenek. Jézus arra kéri követőit, hogy ne kövessék tetteikben ezt a farizeusi lelkületet. Jézus problémája elsősorban az, hogy inkább az emberek tetszését keresik a farizeusok bizonyos külső cselekedetek megtartásával, és nem Isten kedvében akarnak járni, és nem a szívükbe írt belső törvény szerint élnek. Könnyen észrevesszük másokban a farizeusi lelkületet és hamar fel szoktunk háborodni az ilyen magatartáson. De vajon észrevesszük-e a bennünk élő farizeust?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!