Napi evangélium

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult.

Elmélkedés:

Amikor Jézus fogadja a gyermekeket, korának szokásaival ellentétesen cselekszik. Magatartásán az apostolok is meglepődnek, hiszen az ókorban nem hallgattak soha a gyermekek véleményére, s gyakorlatilag nem érintkezhettek a felnőttekkel. A bölcs felnőttek és az oktalan gyermekek között olyan szakadék volt, amelyet csak a felnőtté válás életkorának elérésével lehetett. Az apostolok – a szokásoknak megfelelően – igyekeztek is távol tartani a zsibongó, vidám gyerekeket mesterüktől, nehogy megzavarják nyugalmát. Jézus viszont magához hívja őket, hogy megmutassa irántuk érzett szeretetét is. Keze, amely más esetekben egyetlen mozdulattal betegségeket szüntetett meg vagy képes volt elnémítani a tengeri vihart, most áldást ad a gyermekekre. A találkozás után pedig azt mondja, hogy az ilyen gyermekeké az Isten országa. Őrizzük meg szívünkben a gyermekek ártatlan és tiszta lelkületét, hogy számíthassunk Jézus áldására és miénk legyen az Isten országa.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton. Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek. Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!