Napi evangélium

Abban az időben: A zsidók zúgolódni kezdtek (Jézus) ellen, amiért azt mondta: „Én vagyok az égből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát: az égből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza – és én feltámasztom az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez az a kenyér, amely az égből szállott alá, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Elmélkedés:

Örök élet
A mai evangéliumban érdekes beszélgetést, vitát hallottunk Jézus származásáról. A szereplők egyrészt Jézus, aki azt állítja magáról, hogy ő „az égből szállott kenyér”, valamint a zsidók, akiket az evangélista nem nevez meg közelebbről. Feltételezhetjük, hogy írástudók és farizeusok lehettek a vitapartnerek, hiszen más alkalmakkor is ők szálltak vitába Jézussal, illetve ők voltak annyira járatosak a vallási kérdésekben, hogy arról magasabb szinten beszélni tudjanak. Mivel Jézus emberként áll előttük, ezért számukra elfogadhatatlan volt az a kijelentés, hogy Jézus az égből, a mennyből származik.

A vitát a csodálatos kenyérszaporítás és Jézus vízen járása előzi meg. Mindkét esemény megmagyarázhatatlan hit nélkül. Hogyan képes egy ember néhány halból és kenyérből sok ezer embert jóllakatni? És hogyan képes egy ember a víz tetején járni úgy, hogy nem süllyed el? Mivel magyarázhatóak ezek a csodák? Elfogadható magyarázat csak azok számára van, akik hiszen Jézus istenségében. Akik hiszik, hogy Jézus valóban Isten, azok könnyen elfogadják, hogy isteni hatalmával volt képes megszaporítani a kevés ennivalót és isteni erejével volt képes felülemelkedni a természet törvényein. Akik pedig hitetlenkedve szemlélték ezt a két esetet, azok most hitetlenkedve hallgatják, amit Jézus a saját származásáról állít. Ők továbbra is csak egy embert látnak Jézus személyében. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy azok számára, akik nem nyitják meg szívüket az igazság felé, Jézus akárhány jelet mutathat, akárhány csodát tehet, ők megmaradnak hitetlenségükben és nem képesek eljutni a hitre. És szomorúan mondhatjuk, hogy ez napjainkban is így van. Vannak emberek, akik számára semmilyen figyelmeztetés nem elég, semmit nem tekintenek isteni jelnek.

És ha már egy nagy ugrással Jézus korából napjainkba jutottunk, maradjunk is itt. Kinek van ma szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? Kinek van szüksége arra, hogy arról beszéljenek neki, hogy Jézus Isten volt, aki olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása vagy tudott a víz tetején járni? Napjaink tudománya jól megvan Isten nélkül. A még nyitott kérdésekre a tudósok olyan magyarázatokat, válaszokat keresnek, amelyekben nincs helye az Istennek. Isten nélkül akarnak mindenre tudományos magyarázatot találni. Persze régen is voltak és ma is vannak hívő tudósok, akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik Isten jelenlétét, titkát, de talán ők vannak kisebbségben. Napjaink művészete szintén jól megvan Isten nélkül. Évszázadokkal ezelőtt szinte minden művészeti alkotás hitből született, a hívő művész fejezte ki alkotásával Isten-hitét. Napjainkra ez erősen megcsappant. A gazdasági élet irányítói szintén nem kérnek Istenből. Ezért is jutottunk a nagy gazdasági világválságba. És a politikai vezetők? Nekik szükségük van Istenre? Dehogy! Emlékezzünk csak vissza arra, hogy pár éve milyen heves tiltakozások voltak az ellen, hogy Isten és a kereszténység bekerüljön az Európai Unió alkotmányába.

Tényleg, ki igényli manapság, hogy Istenről beszéljünk neki? Talán az a fiatal, aki egész nap a számítógép előtt ül és a közösségi oldalakon éli valójában nem létező életét? Vagy talán egy másik, akinek már eszébe sem jut, hogy átszóljon szomszédban lakó barátjának, hogy üljenek le a kertben a diófa alá egy jó beszélgetésre, hanem inkább küld neki az interneten néhány mosolygó c-vitamint? Vagy talán a harmadik fiatal, aki büszkén mutatja társainak, hogy csuklótól könyékig belépő-karszalagok borítják karját, mert 28 bulizós fesztiválon volt a nyár folyamán? Kinek van szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? És természetesen nem csak a beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki igényli, hogy megtanítsák az Istennel való életre?

A mai evangélium kulcsszava az „örök élet”. Jézus ezt mondja: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” (Jn 6,47). Az a tapasztalatom, hogy akiben megvan az örök élet utáni vágy, annak lehet, érdemes beszélni Istenről. Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy, hogy tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mindegy, hogy több diplomás vagy szerényebb képességű, ha valakiben él az örök élet vágya, annak érdemes beszélnünk Istenről, mert egedül Isten adhatja meg bárkinek az örök életet. Aki szeretne túllépni tudománya vagy művészete határain és aki ki akar mozdulni a számítógépek virtuális világából, annak érdemes beszélnünk Istenről. Úgy tapasztalom, hogy aki nem túlélni akarja az életet, hanem lehetőséget lát saját életében, hogy másokat és Istent szolgálja képességeivel, abban megvan az örök élet vágya, mert olyasmit szeretne, ami túlmutat a földi életen. A mai evangélium kapcsán próbáljunk meg őszintén válaszolni egy nagyon egyszerű kérdésre: Él-e bennem az örök élet vágya?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben, amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz. Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk életünket! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!