Napi evangélium

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában.

Elmélkedés:

Furcsának tartjuk Jézus elutasító magatartását, aki sem az asszony, sem a tanítványok kérésére nem teljesíti elsőre a pogány asszony vágyát. A beszélgetésből kiderül, hogy azért ilyen elutasító, mert nem akar túllépni küldetésének határán, de ez az asszony nem zsidó származású. De talán még furcsább az, hogy az asszony tulajdonképpen legyőzi Jézust a vitában. Oly kitartóan kér és olyan ügyesen érvel, hogy Jézus meglátja benne azt a hitet, amely tántoríthatatlanná teszi. De mégsem tolakodó vagy követelőző az asszony magatartása, hanem a hite alázatossá teszi, s ennek jutalmaként Jézus teljesíti kérését, meggyógyítja lányát.
Mi hogyan fordulunk kéréseinkkel Jézushoz? Tanuljuk meg hittel és alázattal kérni Jézus segítségét!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.