Napi evangélium

Abban az időben: Amikor a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”
„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek – őt ugyanis az Atya igazolta.”
Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
De ők így folytatták: „Hát te milyen csodajelet teszel, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”
Jézus erre így szólt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi égi kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászállt az égből, és aki életet ad a világnak.”
Erre így szóltak hozzá: „Urunk, add nekünk mindig ezt a kenyeret!”
„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, és aki bennem hisz, soha nem szomjazik.”

Elmélkedés:

Az élet kenyere
Az elmúlt vasárnap a csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését olvastuk az evangéliumban. A csoda folytatásaként Jézus beszédet mond az Élő Kenyérről, amelyet ő ad az embereknek. Ennek első részletét halottuk a mai evangéliumban.

Érdemes odafigyelnünk arra a mozzanatra, hogy olyan emberek keresik Jézust, akik ettek az általa megszaporított kenyérből, azaz részesei voltak a csodának. Talán újabb kenyér-csodát vártak? Vagy esetleg annak szavait, tanítását akarták hallgatni, aki a csodát tette? Vagy megsejtették a csoda mélyebb jelentését? Nem tudhatjuk. Az viszont igaz, hogy a kenyérből való evés felkeltette bennük a vágyat, hogy Jézust keressék és jobban megismerjék. Ugyanezt Jézus oldaláról úgy fogalmazhatjuk meg, hogy olyan embereknek beszél az általa adott élő kenyérről, akik jelen voltak a kenyérszaporításkor. Nekik tehát már van ismeretük arról, hogy Jézus kenyeret tud adni akár sok ezer ember számára is, így ők könnyebben megérthetik azt, hogy miként adja az örök élet kenyerét, saját testét a kenyérben táplálékul az embereknek. A kenyérről szóló emberi tapasztalat és a kenyérről szóló isteni tanítás így kapcsolódik össze. Akinek ugyanis nincs tapasztalata a kenyérről, az aligha fogja megérteni a lelki kenyérről szóló tanítást. És hiába mondja valaki azt, hogy értelmével felfogja a Krisztus által adott lelki táplálék lényegét, ha ő maga nem táplálkozik abból.

Beszédében Jézus a következő kijelentést teszi: „Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek” (Jn 6,27). Egyértelmű, hogy Jézus itt már nap az előzi napon tett csodájáról, a földi kenyérről beszél, hanem arról a kenyérről, amit az utolsó vacsorán ad majd apostolainak, s amelyet ezen utolsó vacsora és az Úr keresztáldozata és feltámadása emlékére az egyház minden szentmisében ünnepel, azaz az Oltáriszentségről. Az eucharisztikus kenyér három jellegzetességét ismerjük meg e szavakból. Elsőként azt, hogy nem romlandó. A földi kenyér egy idő után megromolhat, ha nem fogyasztják el. A helytelen tárolás miatt megszárad, megpenészesedik, ehetetlenné, élvezhetetlenné válik. Krisztus kenyere nem romlandó, és ezt lelki értelemben kell vennünk. Mindig rendelkezésünkre áll, mindig fogyasztható, mindig magunkhoz vehető. Krisztus jelen van az átváltoztatott kenyérben és jelenléte nem időleges. A második lényeges dolog, hogy Krisztus kenyere az örök élet tápláléka. A földi kenyeret azért fogyasztjuk, hogy testünket tápláljuk, ne haljunk éhen, hanem életbe maradjunk. Az Oltáriszentség viszont nem földi életben maradásunkat szolgálja, hanem az örök életet jelenti számunkra. Ha Krisztus testével táplálkozunk, eljuthatunk az örök életre. A harmadik fontos jellemző pedig az, hogy ezért nem kell fáradoznunk, hanem Krisztus adja nekünk. A földi kenyérért az ember dolgozik, fáradozik. Régen az emberek maguk végezték a vetés, az aratást, az őrlést és a kenyér sütését is, s ezért jól tudták, hogy mennyit kell fáradni azért, hogy kenyér kerüljön az asztalra. Ma már ezeket a munkákat nem magunk végezzük, könnyen leemeljük a friss kenyeret a boltok polcairól. Közvetve viszont mégis meg kell dolgoznunk a kenyérét, hiszen a munkánkkal keressük meg azt a pénzt, amin meg tudjuk vásárolni a kenyeret. Az örök élet kenyerét ezzel szemben az Úr adja nekünk, ajándékként. Cserébe nem kétkezi munkánkat kéri, hanem életünk áldozatát.

A következő vasárnapokon Jézus beszéde folytatásaként újabb dolgokat tudunk majd meg az általa adott kenyérről, ezért most ne szaladjunk elébe a tanításnak. Befejezésként csupán azt a gondolatot vigyük haza, hogy hit nélkül nem érthetjük meg Jézus szavait és azt sem fogjuk értékelni, hogy milyen nagy ajándékot kapunk tőle az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re. Szeretnénk, ha tanításod j ó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!