Napi evangélium

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Elmélkedés:

Jakab és János apostol édesanyja azzal a kéréssel fordul az Úrhoz, hogy az ő fiai ülhessenek Jézus dicsőséges trónja mellett. Nem csak az édesanyának, hanem a két fiúnak is ez volt a vágya, akik ott álltak anyjuk mellett, amikor ő előadta kívánságát. A többi apostol valószínűleg azért méltatlankodott, mert ők is ugyanilyen álmokat dédelgettek magukban, s nem akartak mások miatt háttérbe kerülni. Valamennyi apostol szívében jelen lehetett a Jézus dicsőségében való részesedés vágya. Jézus válasza egyrészt világossá teszi, hogy dicsőségéből csak az részesedhet, aki a szenvedéseiben is osztozik, másrészt csak az lehet nagy a mennyek országában, aki a földi életben vállalja a mások szolgálatával együtt járó kicsinységet. A mennyország dicsőségébe való vágyakozásunk természetesen nem helytelen és nem elítélendő. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a szenvedés és a szolgálat útján érhetjük el célunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki szívünket, hogy téged befogadhasson! Illess bennünket, hogy tiszta szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk, mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos