Napi evangélium

Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.

Elmélkedés:

A nyáj pásztora
A következő eset a második világháború idején történt egy kolostorban. A front közeledtével és a bombázások megszaporodásával felbolydult a szerzetesek élete. Ők a nyugalomhoz voltak hozzászokva, a mindennapi imához és a mindennapi munkához. Egy háború nem hoz jót a szerzetesek életébe, ahogyan más emberek életébe sem. Mit tegyenek ebben a helyzetben? Az egyik napon a kolostor apátja összehívta a szerzeteseket, hogy megbeszéljék teendőiket. Estig tartó heves vita alakult ki köztük. Voltak, akik azt javasolták, hogy bízzák életüket az isteni gondviselésre, zárják be a kolostor kapuit és imádkozzanak, hogy túléljék e szörnyű időket. Mások azt mondták, hogy mindenki hagyja el a kolostort, keressen magának menedéket, és a háború végeztével térjenek majd vissza. Voltak, akik amellett foglaltak állást, hogy maradjanak mind a kolostorban, de nyissák meg az épületeket a menekültek és a sebesültek számára. Azzal mindannyian egyetértettek, hogy megszokott, nyugodt szerzetesi életüket nem folytathatják tovább, legalábbis egy ideig biztosan nem. A vitát berekesztvén az apát mindenkit aludni küldött, és azt mondta nekik, hogy másnap reggelre eldönti, mi legyen. Ő maga azonban nem tért nyugovóra, hanem bement a templomba és hosszan imádkozott az Oltáriszentség előtt. Az ima végeztével a kolostor kapuját őrző szerzeteshez ment, leültek a kapu melletti szobában és egy kis bor mellett késő éjszakig beszélgettek mindenféléről, csak éppen nagy gondjukról nem. Ezután nyugovóra tért, másnap korán reggel pedig az apát tárta szélesre a kolostor kapuját és ő fogadta az első menekülteket. A döntése az volt, hogy maradnak és befogadnak mindenkit, aki menedéket keres náluk. Így vészelték át a háborút, sebesültekről és menekültekről gondoskodtak.

A történet azt példázza, hogy egy közösség vezetőjének, a nyáj pásztorának mindig a helyén kell állnia, döntéseket kell hoznia, és irányítani kell a rábízottakat a legnehezebb időkben is. Vezető nélkül az emberek olyanok, mint a pásztor nélküli juhok, nem tudják, hogy merre haladjanak, miként erről a mai evangéliumban hallottunk. Jézus látta a néptömeget, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, ezért tanítani kezdte őket. Jézus szeretete azonban nem csak abban nyilvánult meg, hogy személyesen tanította az embereket, hanem abban is, hogy gondoskodott arról, hogy ne maradjanak pásztor nélkül. Egykor ezért választotta ki az apostolokat, ma pedig szintén ezért hív meg fiatalokat a papi szolgálatra.

A mai evangélium arról is beszámol, hogy első útjukról visszatérnek az apostolok Jézushoz és beszámolnak neki, hogy milyen élmények érték őket. Az evangélista nem írja le ezeket pontosan, inkább azt emeli ki, hogy a munkából, a szolgálatból hazatérő küldöttek megpihennek Jézusnál. A Mester észreveszi fáradtságukat és biztosítja számukra a pihenés lehetőségét.

A lelkipásztorok napjainkban is Jézusnál pihennek meg, hogy új erőt nyerjenek nála. A hívek szintén azért jönnek el a vasárnapi szentmisére, hogy megpihenjenek Jézusnál és lelkiekben feltöltődjenek. Pásztorai által maga Jézus szól, ő tanít a szentmisén, majd pedig önmagát adja lelki táplálékul az Oltáriszentségben. Adjon nekünk erőt a szentmise hétköznapi munkáink végzéséhez és lelki megújulásunkhoz egyaránt! Jöjjünk szívesen a szentmisére, ahol megtapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk pásztor nélküli nyáj!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm, amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!