Napi evangélium

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Elmélkedés:

Megfigyelhetjük, hogy az evangéliumok csodákról szóló leírásaiban szinte kivétel nélkül mindig szerepel az, hogy Jézus azokkal tud csodát tenni, azokat tudja meggyógyítani, akik hisznek vagy akik kifejezik gyógyító képességébe és isteni hatalmába vetett hitüket. Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy a csodák és csodás gyógyulások a többi jelenlévő körében hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset hatására kezdenek el hinni Jézusban. A csoda tehát egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja, alapja lehet a hitnek. Jézus csodáihoz mindig köthető a hit. Mindennek ismeretében érthetjük meg Jézus korholását azon városlakók felé, akik a csodák ellenére sem hisznek benne és nem ébred fel bennük a bűnbánat. Mondhatjuk, hogy az igehirdetés és a számos csoda hatás nélkül marad ezekben az esetekben. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja ezeknél az embereknél. Bennem mit ébreszt Jézus szava és jelenléte?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Akiket az Úr meghívott asztalához, igyekezzenek tisztán és szépen élni, és fussanak a bűntől! Legyenek a föld sója és a világ világossága, amit Krisztus Jézus nemcsak apostolainak és tanítványainak kötött lelkükre, de követőinek is.
Kapisztrán Szent János