Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban olvasott beszédét az apostolokhoz, tehát legszűkebb tanítványi köréhez intézi Jézus. Olyan emberek ők, akiktől minden bizonnyal a legtöbbet vár, ezért kérései nem könnyűek. Mindez azonban nem csak nekik szól, hanem minden tanítványának, nekünk is. Mindenekelőtt azt kéri tőlünk, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. E szeretet abban éri el tetőpontját, hogy életünk keresztjét felvesszük, s őt követjük a kereszthordozásban. Emellett azt kéri tőlünk a mi Urunk, hogy adjuk át neki életünket. Önmagunk önző szándékairól lemondva, az Ő akaratát keressük és teljesítsük. Harmadszor pedig azt mondja, hogy segítsük embertársainkat, főként a kicsinyeket. A három kérésnek van egy közös vonása: a kereszthordozásban, az önmagunkról való lemondásban és embertársaink segítésében egyaránt Jézussal találkozunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindig soknak tartjuk, amit mi teszünk másokért; ellenben amit mások tesznek érettünk, azt semmibe sem vesszük. Úgy látszik, két szívünk van: egy lágy, gyöngéd, engedékeny, önmagunk számára, és egy kemény, szigorú, zord, embertársaink számára.
Szalézi Szent Ferenc