Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Elmélkedés:

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus személye elé. A küldetés teljesítése sok helyen veszélyekkel járhat, hiszen az emberek részéről nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását, amely a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek ellenére nincs okuk félelemre, hiszen az Isteni Gondviselés mindig vigyáz rájuk. Az evangélium utolsó része arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon mesteréhez, Jézushoz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Krisztuséi vagyunk. Nem máshoz, hanem hozzá tartozunk. Egységünk alapja: a keresztségben Krisztus bennünket magáénak fogadott, és önmagával egyesített. Az egység, melyet Krisztusban egymással megosztunk, nagyobb a múltbeli és jelenlegi különbségeinknél, melyek egyházainkat ma is elválasztják. Szerető Istenünk! Köszönjük Neked, hogy Krisztusban eggyé tettél bennünket. Adj nekünk felismerést és bátorságot, hogy egyházadat egységben és szeretetben építhessük. Add, hogy életünkkel és egyházaink szolgálatával a Te szeretetedről tegyünk tanúbizonyságot.