Napi evangélium

Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.”

Elmélkedés:

Kissé eviláginak tűnik az apostolok kérdése, amikor azzal kapcsolatban érdeklődnek Jézustól, hogy „mi lesz a jutalmuk” azért, hogy mindenüket elhagyva követik őt. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor felfedezhetjük önmagunkban is ezt a gondolkodásmódot. Miért érdemes kereszténynek lenni? Miért érdemes Krisztus követőjeként élni? Miért érdemes vállalni életünk keresztjét, a lemondásokat és a próbatételeket? Mi lesz a jutalmunk mindazért, amiről lemondunk? Mit kapunk cserébe Istentől életáldozatunkért? S bár evilágiak a kérdések, a válasz mégsem az, hiszen a jutalom maga Isten és az ő szeretete. Minden hiányt és űrt bennünk önmagával tölt be Isten, aki a legnagyobb kincsünk, s aki „minden kincset megér”. Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban is a jutalom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add, Urunk, hogy látásunk ne homályosuljon el, hozzád törekvő akaratunk ne gyengüljön el. Add, hogy akadályokat nem ismerve keressünk és kutassunk Téged. Add, hogy felismerhessünk Téged, aki magadhoz hívsz mindannyiunkat. Add, hogy készek legyünk önmagunkat átadni Neked. Add, hogy tudjunk mindig leborulni Istenséged titka előtt.