Napi evangélium

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.”

Elmélkedés:

Két időszakról beszél Jézus a mai evangéliumban. Arról az időről, amikor együtt van övéivel, és arról, amikor eltávozik körükből. Az első időben a tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, amilyen egy násznép öröme. Jézus távozását követően új időszak köszönt be, a próbatételek időszaka, amikor majd kiderül, hogy kinek mennyire szilárd a Jézussal való kapcsolata. Új lelkületre van szüksége a tanítványnak ahhoz, hogy az üldözések idején is megőrizze hitét és hűségesen kitartson a tanúságtételben. A megújulás nem külsőségeket jelent, hanem a belső odaadottságot az Úrnak. Ez utóbbi korszak egyben felkészülés is Krisztus második eljövetelére, illetve a vele való találkozásra az örökkévalóságban. Boldogok vagyunk, ha megőrizzük magunkban a várakozás lelkületét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.