Napi evangélium

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.

Elmélkedés:

Jézus gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy hatalma van felettük. Érdekes, hogy a gonosz lelkek azonnal felismerik Jézus kilétét, és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell fogadni az ő személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba kerülnek vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson miket a gonosz ártó befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozzá el számunkra, hogy szabad lélekkel követhessük őt. Vajon felismerjük-e Jézust, amikor a hétköznapokban hozzánk jön? Vajon van-e személyes kapcsolatom vele?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.