Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.”

Elmélkedés:

Az imádság az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése. Az imára nem Istennek van szüksége, hanem a mi javunkat szolgálja. Jézus azt tanácsolna, hogy a vég nélküli imádkozás helyett inkább rövid legyen az imádságunk, de ez fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat, aki jól tudja, hogy mire van szükségünk. Nem véletlenül nevezzük az Úr imáját, a Miatyánkot a legtökéletesebb imádságnak, mert egyrészt ezt maga Jézus tanította az apostoloknak és tanítja nekünk, másrészt ez az ima szépen összefoglalja kéréseinket. Ugyanakkor a Miatyánkban benne van Istenre hagyatkozásunk is, hiszen nem követelőzve terjesztjük elé kéréseinket, hanem elfogadjuk akaratát. Már maga a megszólítás is gyermeki bizalmat és személyességet tükröz, a kérések Isten elé terjesztése padig azt jelzi, hogy elérhető számunkra az Atya és megtapasztalható számunkra az ő jósága. Az ima nem nehéz. Csak el kell kezdeni őszintén szólni Istenhez. Imádkozva tanuljunk imádkozni!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, a te szereteted kormányozza bennem a képességeket és tetteimet, irányítsd munkámat, pihenésemet, jártamat és keltemet tetszésed szerint. A te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon, alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben. Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik, vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem.