napi evangelium






Napi evangélium


2024. december 12. – Csütörtök

Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!

Mt 11,11-15


Elmélkedés:

Keresztelő János személyével az ő csodás körülmények közt történt születésekor találkozunk először az evangéliumokban. Apja, Zakariás megnémul, mert nem hisz az angyalnak, aki hírül hozza neki, hogy gyermeke fog születni. Hangját az üzenet beteljesedésekor, János születésekor nyeri vissza. Felnőtté válva János szerényen él a pusztában, ruhája teveszőrből készült, sáska és vadméz volt az étele. Nem csupán életformája, hanem tanítása miatt figyeltek fel rá az emberek. Bűnbánatot hirdetett, hogy ilyen módon készüljenek az emberek a Megváltó érkezésére.
János azt hirdeti, hogy a Messiás hamarosan a világba érkezik, de még ő sem tudja biztosan, hogy Jézus a Messiás. Amikor János a Jordán folyónál a bűnbánat jeleként keresztel, s hozzá lép Jézus, talán azt gondolja róla, hogy ő is a bűnbánók egyike. Nem sokkal halála előtt a börtönből ezzel a kérdéssel küldte követeit Jézushoz: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (Mt 11,3).
János ugyan kissé bizonytalan Jézus személyével kapcsolatban, de Jézus pontosan tudja, hogy ki János, egyértelmű, hogy előfutárának tartja őt. Tudja, hogy János valóban próféta, az utolsó és a legnagyobb a próféták közül, hiszen ő az, aki meghirdette a Messiás érkezését. Ez váltja ki az Úr dicséretét, amit a mai evangéliumban olvasunk: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.
Az adventi időben Keresztelő János engem is elindít a bűnbánat útján, amely a Megváltóhoz vezető út.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkodtat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!