Napi evangélium

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”

Elmélkedés:

Az ember szeretne minden helyzetben biztosra menni. A bibliai időkben is így volt ez, és napjainkban is jellemző. Jézus kortársai csodát, bizonyítékot, látványos jelet követelnek, mert biztosra akarnak menni Jézussal kapcsolatban. Mintha ő egy lelki bűvész volna, aki rendkívüli cselekedeteivel elkápráztatja a közönséget. Isten nem szórakoztatni akar minket, Jézus nem fog semmilyen trükköt mutatni annak érdekében, hogy isteni származását igazolja. Ha mindig biztosra megyünk, ha mindenről megcáfolhatatlan bizonyítékokat szerzünk, akkor hol marad hely a hit számára?
A jel, amit Jézus felmutat, Jónás próféta személye, aki egykor megtérésre szólította fel a város bűnös lakóit. Jónás nem elkápráztatta a niniveieket, hanem Isten szavát közvetítette, és ennek hatására az emberek szíve megmozdult. Isten ma sem látványelemekkel dolgozik, hanem szelíden, de következetesen hív a megtérésre.
Mi is talán sok esetben azt kérjük, hogy Isten mutassa meg láthatóan jelenlétét, adjon valami egyértelmű jelet. Pedig Jézus már megmutatta magát: az evangéliumban, az Eucharisztiában és a többi szentségben, az embertársban. Nem jeleket kell várnunk, hanem meg kell tanulnunk felismerni a már adott jeleket, meg kell tanulnunk Isten szavát meghallani. Nem az Isten hallgat, hanem mi vagyunk túl zajosak ahhoz, hogy meghalljuk őt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Sokszor jelek után kutatok, miközben te már százszor is megszólítottál. Ne engedd, hogy mindig valami különlegesre várjak, hiszen te jelen vagy a hétköznapokban! Taníts meg figyelni az apró jelekre: egy mondatra, egy emberi gesztusra, egy iránymutató üzenetre! Uram, ne jelet adj nekem, hanem nyitott szemet és érzékeny lelket!