napi evangelium






Napi evangélium


2024. március 1. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.”
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.

Mt 21,33-43.45-46


Elmélkedés:

A mai evangélium témája az elutasítás. Ez az emberi élet egyik legfájóbb, legnehezebben érthető tapasztalata. És azt is hozzátehetjük, hogy sajnos nem ritka ez a tapasztalat. A családi életben, a munkahelyen, vagy akár korábban ismeretlenekkel való első találkozás alkalmával egyaránt megtapasztalhatjuk az elutasítást. Hiába a jószándékú jelenlét vagy közeledés, a másik személy mindent próbál hárítani, távol tartani magától. Ha pedig tovább próbálkozunk, azt erőszakosságnak veszi az illető. Egy idő után pedig kénytelenek vagyunk belátni, hogy nincs mit tennünk, el kell engednünk a dolgot, mert a másik embernek is van szabadsága, nem kényszeríthetünk rá semmit, még azt sem, amit mi jónak tartunk az ő számára.
A Jézus által mondott történet szereplői könnyen azonosíthatóak. A szőlőskert ura maga az Isten. A munkások, akiknek bérbe adja a szőlőt, a választott nép. Szolgái, akiket időnként elküld népéhez, és akiket olykor bántalmaznak, máskor megölnek, a próféták. A fiú pedig, akit végül elküld hozzájuk, Jézus. A gonosz szőlőmunkások elutasítják mind a prófétákat, mind Jézust. A példázat tehát előrevetíti Jézus halálát, amire nagypénteken fogunk emlékezni. Érdemes felfigyelnünk a munkások egészen ésszerűtlen gondolkodására, miszerint ha megölik a fiút, akkor övék lesz az örökség, a szőlőskert. Ésszerűtlen ez az elképzelés, hiszen megfeledkezik arról, hogy a gazda él és számon fogja kérni a gonoszok cselekedetét.
Cselekedeteimért Isten előtt felelősséggel tartozom.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket! Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!