napi evangelium





> RSS >


Napi evangélium


2019. július 16. – Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.

Mt 11,20-24


Elmélkedés:

Jézus meglehetősen kemény hangú figyelmeztetést intéz egyes városok lakóihoz a mai evangéliumban. Feddésének oka, hogy tanítása és csodái ellenére sem tartottak bűnbánatot. Ki kell mondanunk, hogy Jézus szavaiban csalódottság van. Hiába szól mindenkihez a szeretet hangján és hiába fejezi ki mindenki felé irgalmas szeretetét, nem mindenki fogadja el azt. Az elutasítás és Isten szeretetének az elvetése egyes emberek részéről érthetetlen a keresztény ember számára. Miért zárják be szívüket Isten szeretete előtt? Miért zárják be értelmüket Isten igazsága előtt? Olyan titok ez számunkra, amelyre talán csak az ember szabad akarata a válasz. Isten nem kényszeríti rá önmagát senkire. És nem kényszerít senkit arra, hogy megbánja bűneit. Mindez az ember szabad döntésének és választásának lehet csupán a gyümölcse. Isten felé megnyilvánuló szeretetünk és bűnbánatunk éppen attól értékes, hogy személyes döntésünk eredménye. És természetesen nem félelemből, nem a bűneinkért járó büntetéstől való félelemből fakad, hanem Isten iránti őszinte szeretetből.
Felelősségünk azonban nem csak személyes választásunk tekintetében van. Azért is felelősek vagyunk, hogy Krisztus evangéliumát úgy adjuk tovább a következő nemzedékeknek, hogy annak fénye ne elvakítsa őket, hanem megvilágítsa életútjukat, amely így számukra a bűnbánat és a szeretet útja lesz.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Bizalommal sietek feléd, mert nálad rátalálok az irgalmas szeretetre. Hiszem, hogy irgalmad nagyobb bűneimnél.