napi evangelium






Napi evangélium


2024. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.

Lk 1,57-66. 80


Elmélkedés:

Keresztelő János születését ünnepeljük a mai napon, ezt az eseményt olvassuk az evangéliumban. A történet előzménye, hogy az éppen templomi szolgálatteljesítést végző Zakariásnak megjelent Isten angyala és közölte vele a hírt, hogy gyermeke fog születni. Zakariás nem hitt az isteni küldöttnek, ezért büntetésként megnémult, nem tudott beszélni mindaddig, amíg meg nem valósult a vele közölt ígéret, azaz meg nem született a gyermek. Némaságának megszűnése azt a hatást váltotta ki, hogy az addig Erzsébettel együtt örvendező rokonságot félelem töltötte el.
Mi ez a félelem, ami megszállja a jelenlévőket? A Bibliát figyelmesen olvasó ember nem lát ebben semmi meglepő újdonságot, csupán azt, hogy az Istennel való találkozás bizonyos félelmet kelt. Ezért van az, hogy amikor Isten kinyilatkoztatja magát az embernek, belép valakinek az életébe és megszólítja őt vagy egy angyal által feltárja tervét, akkor szinte mindig ezzel kezdi: „Ne félj!” Ezt mondta az angyal Máriának Jézus születésének hírüladásakor és ezt mondta Zakariásnak is János születésének bejelentésekor, de így köszönti a feltámadt Jézus is apostolait megjelenései alkalmával, hogy csak néhány újszövetségi példát említsünk. A bibliai emberek Isten megjelenésekor arra gondoltak, hogy valakinek meg kell halnia vagy legalábbis súlyos büntetést kap. Éppen a félelem érzését akarja Jézus megszüntetni bennünk. Ezért bátorít minket arra, hogy Atyánknak szólítsuk Istent és tekintsük magunkat az ő szeretett gyermekeinek. Keresztelő János születésével Isten belépett egy gyermektelen házaspár, Zakariás és Erzsébet életébe. Jézus megtestesülésével Isten belépett egy szűz leány, Mária életébe. Mindezek új korszakot, a megváltás idejét nyitották meg az emberiség történetében.
Miért félnénk attól, hogy Isten belép a mi életünkbe? Ebből csak valami jó születhet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!