Napi evangélium

Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”

Elmélkedés:

Vidd magaddal Jézust a szívedben!

A mennybemenetel ünnepe első pillantásra búcsúzás, elválás. Jézus a tanítványai szeme láttára felemelkedik, amíg „egy felhő eltakarta őt szemük elől” – ahogyan az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk. Máté evangélista leírása nem a szomorúságra helyezi a hangsúlyt. Nincs benne sírás, búcsúzkodás, hanem a tanítványok küldetése, a nekik szóló ígéret és az Úr jelenléte kap benne helyet.
A tanítványok a feltámadás után visszatérnek Galileába, ahová Jézus rendeli őket. Ez a földrajzi visszatérés nem a múlt felé fordulás, hanem újrakezdés. Galileában kapták a meghívást, ez a hely a tanítás, a csodák földje, amelybe a tanítványi lét gyökerezik. A kezdetkor, Jézus nyilvános működése elején innen indultak el, hogy a Mestert kövessék és megismerjék, és most újra innen indulnak el, de immár a tanúságtétel útján. Jézus kinyilvánítja: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön.” Aki most küldetést ad, az nem a názáreti ács, nem a kereszten kiszolgáltatott áldozat, hanem a feltámadott Úr, aki a menny és a föld királya.
Máté evangélista megjegyzi: „egyesek azonban még mindig kételkedtek.” Ez a részlet megrendítően őszinte. A feltámadt Jézus többször is megjelent nekik, de van, aki továbbra is bizonytalan. Az Egyház kezdetekor megtört, megsebzett, fájdalmakat hordozó, ugyanakkor mégis hittel, örömmel és buzgósággal induló emberek kapnak küldetést. Ez reményt ad nekünk is, akik olykor gyengének, alkalmatlannak érezzük magunkat, hogy bátran elfogadjuk Jézustól a küldetést.
A küldetés egyetemes: „Tegyetek tanítványommá minden népet.” Ez nemcsak földrajzi értelemben igaz, hanem minden emberi életkorra és élethelyzetre vonatkozik: a gyermekre és az idősekre, az örvendezőkre és a gyászolókra, a keresőkre és az újrakezdőkre. Amire Jézus hív, az nem erőszakos térítés, hanem tanúságtétel és tanítás.
E küldetésben Jézus nem hagy minket egyedül: „én veletek vagyok mindennap a világ végéig.” Ez a kijelentés a mennybemenetel belső ellentmondása: Jézus eltávozik a mennybe, mégis azt ígéri, hogy mindig velünk lesz. Hogyan lehetséges ez? A válasz a Szentlélek, az Ige és az Eucharisztia titkában rejlik. A Szentlélek jelenléte által Jézus bennünk él. Az evangélium szavai által Jézus ma is tanít. Az Eucharisztiában, az Oltáriszentségben valóságosan jelen van köztünk.
Egy régi történet szerint egy kisfiú minden vasárnap elment szentmisére a nagymamájával, de sokáig nem értette, mit jelent az, hogy „Jézus velünk van”. Egy nap, miközben a templomban térdelt, azt kérdezte a nagymamájától: „De hol van Jézus most?” Az idős asszony halkan rámutatott a szentségházra: „Ott van, és itt van benned is, ha igazán keresed és szereted őt.” A fiú elgondolkodott, majd azt mondta: „Akkor én nem akarom elhagyni ezt a templomot.” A nagymama mosolygott: „Nem is kell. Vidd magaddal Jézust a szívedben!”
Ez a történet egyszerűen és tisztán mutatja meg a keresztény élet lényegét: Jézust nem látjuk a szemünkkel, de a szívünkben hordozzuk őt.
Az Úr mennybemenetele az Egyház életének kezdete. Jézus felemelkedése nem távolságot teremt, hanem új közelséget, a jelenlét új formáját hozza létre. Az, aki látható módon eltávozik, mostantól minden tanítványban jelen akar lenni, hogy általuk szóljon, gyógyítson, vigasztaljon. Ez a küldetés ma is érvényes.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te felmentél a mennybe, de nem hagytál magunkra minket. Köszönöm, hogy velem vagy minden nap, láthatatlanul, de valóságosan. Erősíts meg, hogy szavaimmal, tetteimmel, egész életemmel tanúságot tegyek rólad! Add, hogy ne lefelé nézzek, hanem a menny felé irányítsam figyelmemet, ahová te előre mentél, és ahová engem is hívsz! Küldd el Szentlelkedet, hogy tanúságot tegyek rólad a világban, és napról napra hűségesebb legyek a tőled kapott küldetéshez! Vezess a mennyországba, ahol majd színről színre láthatlak!