Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban olvasott gyógyítás után Jézus konfliktusba kerül a vallási vezetőkkel, mert szombaton, a nyugalom napján történt az eset. A vita azonban messzebbre megy, mint a szombati tilalmak kérdése. Jézus ezt mondja: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik”, s ezzel önmagát Isten Fiának nevezi. Jézus azt állítja, hogy nem csupán küldött, hanem egy az Atyával. Ez a kijelentés új távlatot nyit számunkra: Jézust nemcsak látnunk kell, hanem hinnünk is benne, mert ő megmutatja nekünk az irgalmas Atya arcát.
Jézus szolgálata képes éltetni, felemelni, megmenteni az embereket. Ő az örök életre hív minket. Ugyanakkor megjelenik az ítélet gondolata is, hiszen aki nem hallgat az ő szavára, az elzárja magát az örök élettől. A döntés a mi kezünkben van. Felismerem-e Jézusban az Atya szeretetét?
„Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van” – mondja Jézus. Ez az evangélium, a krisztusi örömhír lényege. Jézus egyértelműen és világosan beszél önmagáról: ő nemcsak próféta, nemcsak tanító, hanem Fiú, akinek az Atyával közös hatalma van életet adni és ítéletet mondani. Ez az egyik leglényegesebb kijelentés Jézus személyéről. Ő az Atya kinyilatkoztatása és az Atya erejének hordozója. És ez nemcsak hitigazság, hanem létkérdés számunkra. A Fiúhoz tartozni azt jelenti, hogy részesedünk az isteni életben, most és az örökkévalóságban. De aki elutasítja őt, annak szembe kell néznie a következményekkel, mégpedig nem azért, mert Jézus bosszút akar, hanem mert az élet elutasítása maga a halál, a kárhozat.
Kiben bízunk? Kire építünk? Kitől várjuk az örök életet?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az Atya küldötte és az élet forrása. Add, hogy ne csak hallgassam tanításodat, hanem befogadjam úgy, mint életet adó igazságot! Ne engedd, hogy elszokjak a te hangodtól, hogy más forrásokból próbáljak élni! Tölts el hittel, hogy felismerjem benned az Atya arcát, és merjek rád bízni mindent, küzdelmeimet, múltamat és jövőmet! Segíts, hogy már most hordozhassam az örök élet örömét!