Napi evangélium

Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!

Elmélkedés:

Jézus a mai evangéliumban ismét figyelmeztető szavakkal fordul a farizeusokhoz: „Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok.” A fehérre meszelt sír tisztának, gondozottnak, szépnek tűnik, de halottak csontjait őrzi.
Jézus szavai nem pusztán vád, hanem felhívás az önvizsgálatra. Azt szeretné, hogy az ember ne elégedjen meg a felszín rendjével, ne arra törekedjen, hogy mások becsületesnek gondolják, miközben lelke romlott marad. A képmutatás veszélye minket ugyanúgy fenyeget, mint a farizeusokat. Bármelyikünk eljátszhatja az igaz ember szerepét, de közben nem engedjük, hogy Isten valóban átformáljon.
A szöveg második része a mártír próféták síremlékeinek építéséről szól: a kortársak azt mondják, „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ez a mondat a múlt bűneitől való elhatárolódást jelzi. Mintha a történelem tanulságai csak másokra vonatkoznának, és ránk nem.
A mai nap kérdése ez lehet: Mi az, amit meszelgetek magamban? Milyen területet próbálok tisztának mutatni, miközben belül változásra, gyógyulásra, őszinteségre lenne szükség? Az igazi hit nem díszlet, hanem életformáló valóság. Az Isten előtti őszinteség fájhat, de csak ez vezet megtisztuláshoz és lelki békéhez.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Ne hagyd, hogy életem csupán kívülről legyen rendezett, miközben belül rendezetlenség uralkodik! Segíts, hogy ne szerepet játsszak, hanem őszintén éljek előtted! Törj át megszokott cselekedeteimen, a megszépített kifogásokon, és mutasd meg, miben van szükségem megtérésre! Te nem szégyenítesz meg, hanem felemelsz. Engedd, hogy egészen a tiéd legyek!