Napi evangélium

Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét.

Elmélkedés:

Képzeljük magunk elé a mai evangélium jelenetét! Szombat van, a kafarnaumi zsinagóga tele van emberekkel. Jézus középen áll, előtte pedig egy ember, akinek fél keze béna, nem képes megmozdítani. Mindenki őket nézi, érezhető a feszültség és a várakozás, hogy mi fog történni. A farizeusokat nem az ember szenvedése, betegsége érdekli, hanem a szabályok megsértésének lehetősége. Ha ugyanis Jézus meggyógyítja a bénát, akkor megszegi a szombati nyugalomra vonatkozó törvényi előírásokat. Jézus viszont az embert látja. A szívek szándéka könnyen felismerhető: a farizeusok részéről a törvényhez való szigorú ragaszkodás, Jézus részéről pedig az irgalmasság.
Jézus kérdése egyszerű és világos: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Az ő meglátása szerint Isten szombatja a szeretet és az irgalom ideje. Aki a jó cselekvést akarja megállítani, az valójában Isten ellen fordul.
A béna kezű ember története a mi lelki bénaságunkat is jelképezi, azt, amikor nem merünk tenni, segíteni, nem merjük kimondani az igazságot. Jézus felszólít: „Állj ide középre!” Ne bújj el a sarokba, ne húzódj szégyenkezve a háttérbe, hanem gyere a gyógyulás terébe! Itt tested és lelked egyaránt gyógyulást talál.
Engedjük, hogy Jézus ma is ránk nézzen és meggyógyítson. Ne bújjunk el, hanem álljunk elé bénaságainkkal, hogy meggyógyuljunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te odafordultál a szenvedőhöz és megláttad az irgalom gyakorlásának lehetőségét ott, ahol mások csak szabályszegést vártak. Taníts engem is úgy látni, mint te: az ember javát a parancsok elé helyezve és az irgalmat a formaságok fölé emelve! Gyógyítsd meg lelkem bénultságát, amikor félek jót tenni vagy közömbösen elfordulnék a szükséget szenvedő emberektől! Adj bátorságot középre állni, eléd állni, és hinni abban, hogy a te szavad ma is életet ad, gyógyulást hoz! Szelíd, de határozott tekinteted ne engedje, hogy elforduljak mások bajától! Formálj engem irgalmas szívű emberré a mennyei Atya képmására!