Napi evangélium

Abban az időben: Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő az, akiről én azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben.”
János azután így folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!”

Elmélkedés:

Látni és tanúskodni
Szent János evangéliumának most olvasott jelenete Jézus nyilvános működésének egyik jelentős pillanata. Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtétele nem pusztán bemutatás, hanem egy prófétai kijelentés, amely összekapcsolja az ószövetségi várakozást a beteljesedéssel. Az „Isten Báránya” kifejezés felidézi az Egyiptomból való szabadulás emlékét, amikor a zsidók bárány vérével kenték meg ajtófélfáikat, hogy elkerülje őket a halál, továbbá az Izajás próféta által megjövendölt szenvedő szolgát (vö. Iz 53,7), valamint az egész templomi áldozati rendszert, amely a bűnbocsánat és a megtisztulás vágyát fejezte ki.
Keresztelő János vallomása így hangzik: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” Ez a tanúságtétel egyszerre mutatja be Jézus személyét és küldetésének lényegét: ő nemcsak egy tanító, egy próféta, hanem a bűn kiengesztelője. János tanúságtételében bár rejtetten, de megjelenik a kereszt misztériuma: Jézus, az „Isten Báránya” nem harcosként, hanem ártatlan áldozatként győz a kereszten.
János felismeri Jézust, de nem azonnal. Kétszer is elmondja: „Én sem ismertem őt.” Ez meglepő, hiszen ismerték egymást gyerekkoruk óta. János csak akkor ismer rá Jézus valódi kilétére, amikor látja a Szentlélek leszállását. Ez egy fontos figyelmeztetés nekünk: lehet, hogy Jézust csupán felszínesen ismerjük, de valódi felismerésre csak a Szentlélek vezet el bennünket. A Lélek az, aki megmutatja Jézust nemcsak mint tanítót, hanem mint az Isten Fiát.
A Keresztelő magabiztosan mondja: „Én láttam és tanúskodom.” János tehát tanú. Nem a főszereplő, nem a Megváltó, nem a Messiás, hanem tanú, aki teljes bátorsággal áll a nép elé, és kijelenti Jézusról: ez az ember az Isten Fia! Egy olyan világban, ahol szinte minden viszonylagos és minden vélemény megkérdőjelezhető, János tanúságtétele, mint szikla áll: egyértelmű, világos és megingathatatlan vallomás Jézus személyéről.
A tanúságtétel nemcsak János feladata, hanem a miénk is. Ma mi, keresztény emberek vagyunk János hangja. A mi küldetésünk is az, hogy megmutassuk Jézust másoknak. Nem kell prédikátornak lennünk, nem kell a pusztában hangosan kiáltanunk, de a hétköznapi életedben, a családi asztalnál, a munkahelyen, a baráti beszélgetések során újra és újra ott a lehetőség, hogy Jézusra mutassunk. A tanúságtétel nem mindig hangos szó, sokszor inkább hiteles élet, mert nemcsak beszélünk Jézusról, hanem élő kapcsolatunk van vele.
Ha Jézus valóban az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit, akkor nem nézhetünk rá közömbösen. Ha valóban ő a Megváltó, akkor nem lehet számunkra csak egy „lelki tanácsadó” vagy egy „jó ember”, hanem érdemes miatta újrakezdeni életünket, megbánni a bűneinket, érdemes meggyógyulni Isten irgalma által.
Keresztelő János tanúságtétele ma is kérdést intéz hozzánk: felismerjük-e Jézusban az Isten Bárányát, aki a mi bűneinket is elvette? Minden életút, minden döntés, minden vallomás és minden tanúságtétel válasz erre a kérdésre. Az evangélium nem emlék, hanem valóság. Jézus ma is közeledik felénk az Oltáriszentségben, a szentgyónásban és embertársainkban. És a mi Urunk ezt kérdezi: Akarsz-e új életet? Akarsz-e megszabadulni a bűntől? Akarsz-e Isten szeretetében élni?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Keresztelő Jánossal együtt ma én is megvallom, hogy te vagy az Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit, az én bűneimet is. Adj nekem nyitott szívet, hogy felismerjelek, és bátor szívet, hogy tanúságot tegyek rólad! Küldd el Szentlelkedet, aki megmutatja arcodat és engem is betölt kegyelmével! Formálj engem Jánoshoz hasonló tanúvá, egyszerű, őszinte, bátor hanggá, aki nem magamra mutatok, hanem rád, a világ Megváltójára! Add, hogy ne csak szóval, hanem egész életemmel hirdessem, hogy te vagy az Isten Fia!