2026. február 12. – Csütörtök
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30
Elmélkedés:
Az alázat erejét mutatja be a mai evangélium. Jézus pogányok, azaz nem zsidók által lakott területre érkezik, olyanokhoz, akik nem várakoztak a Messiásra. Mégis, éppen itt találkozik egy asszonnyal, akinek hite és alázata példaként áll előttünk. A szír-föníciai asszony nem tartozik a választott néphez, mégis rendíthetetlen bizalommal borult Jézus lábaihoz. Tudta, hogy nem érdemli meg, hogy a zsidó személy jót tegyen lányával, de azt is tudta, hogy Jézus irgalma túláradó.
Jézus próbatétel elé állítja, amikor ezt mondja neki: nem helyes a gyermekek kenyerét a kiskutyáknak adni. Az asszony nem sértődik meg, nem hátrál meg, hanem alázattal válaszol: „Az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Ez a mondat egy egyszerű pogány asszony részéről mély hitvallás. Elismeri Jézus küldetését Izrael felé ugyanakkor kéri a kegyelem morzsáit, mert tudja, hogy az is elég beteg lánya számára. Jézust olyannyira megérinti ez a bizalom, hogy teljesíti a kérést. Ezért mondja: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.”
Az igazi hit nem a jogokra hivatkozik, nem követel, hanem könyörög és bizakodva vár. Az alázatos szív mindig utat talál Jézushoz, még ha látszólag elutasítással is találkozik. Az ilyen hit nemcsak kér, hanem remél, és éppen ezért csodát eredményez.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Néha úgy érzem, hogy kívülálló vagyok. Kívül vagyok irgalmad körén, kívül vagyok a szereteted határán, kívül vagyok látókörödből, hallótávolságodon kívül vagyok, ezért nem hallod meg kérésemet. Kérlek, taníts engem a pogány asszony hitére! Ne engedd, hogy elcsüggedjek, ha késik a válaszod! Adj nekem alázatos szívet, amely nem követel, csak kér, nem panaszkodik, hanem remél! Tudom, hogy te mindent látsz és irgalmad nem ismer határokat. Adj nekem legalább egy morzsát abból a kegyelemből, amely meggyógyít és újjáteremt! Uram, hittel és alázattal kérem ezt tőled.
A mai olvasmány
és a zsoltár szövege
itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20260212.mp3