Napi evangélium

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz.” Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”

Elmélkedés:

Az evangéliumi példabeszédet elképzelve egy atya áll előttünk. Egy atya, aki kitárja karját, hogy hosszú idő után újra szeretettel magához ölelhesse fiát. A történetnek ez az egyik fordulópontja. A fiú biztosan nem erre számított, mert nem fiúi méltóságot akar kérni atyjától, hanem megelégedne a szolga szerepével is. Az atya azonban nem akar szolgát abból, aki korábban fiú volt. Nagylelkűsége, irgalma arra indítja, hogy megbocsásson annak, aki hűtlenül elhagyta.
Egy másik fordulópont a fiú lelkében történik, mégpedig akkor, amikor úgy érzi, hogy nem akar lejjebb süllyedni, nem akar még megalázóbb helyzetbe kerülni. Nagyravágyó elképzelései hamar semmivé válnak. Hűtlensége és botlása megtöri büszkeségét, alázatossá teszi őt. Tudja, hogy nem állhat büszkén apja elé. Tudja, hogy egyetlen lehetősége maradt, be kell ismernie bűnét.
A történetben szereplő „legdrágább ruha” a fiú régi ruhája. Fiának távozása után az apa nem dobatta ki ezeket a szolgákkal, hanem megőrizte őket. Miért? Mert bízott abban, hogy fia egyszer megbánja bűnét és visszatér. Mert azt érezte, hogy ezekre a ruhákra még szükség lesz. Ez a tisztán őrzött, legdrágább ruha arra várt, hogy tulajdonosa újra magára öltse.
Akarom-e magamra venni azt a tiszta ruhát, amelyet az irgalmas Isten a szentgyónásban nyújt felém?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!