Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Elmélkedés:

Az evangéliumból kinek-kinek más szavak ütik meg a fülét, érintik meg a szívét. Egyesek az ítélet, mások a jutalmazás témájára figyelnek fel. Egyesek a gonoszok megbüntetésére, mások a jók, az igazak megjutalmazására figyelnek. Némelyeket félelem, másokat öröm tölt el az ítélet hallatán. Van egy gondolat azonban, ami mindkét oldalt érinti. Egy gondolat, ami bennünket is érint, bármelyik oldalon állunk éppen, az ítélettől rettegők vagy a jutalomban reménykedők oldalán. És ez az igazságosság gondolata. Mert ezen a végső ítéleten Isten lesz a bíró, ő fog mindenkiről ítéletet mondani. És mivel Isten igazságos, ezért az ő ítélete minden ember számára igazságos lesz. Büntetésre azok számíthatnak, akik bűneik és Isten iránti engedetlenségük miatt ezt érdemlik. Jutalomban pedig azok részesülnek, akik igaz életük és Isten iránti engedelmességük miatt ezt érdemlik. Az ítéletkor természetesen megtapasztalható lesz Isten irgalma is, de ez nem fogja sérteni vagy csorbítani az ő igazságosságát.
Arra is érdemes gondolnunk, hogy szavainkért, tetteinkért, egész életünkért mi vagyunk a felelősek, mi tartozunk személyes számadással Istennek, akinek életünket köszönhetjük. Jó volna ezt tudatosítanunk a nagyböjt folyamán. Gondoljunk minden nap arra, hogy az igazságos és irgalmas Isten gyermekei vagyunk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!