Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Elmélkedés:

A magvető tevékenységéről és a természet rendje szerint, de mégis titokzatosan kikelő és növekvő magokról szóló rövid tanítás, amelyet a mai evangélium első részében olvasunk, csak Márk írásában található meg. Jézus itt saját küldetésére és annak várható eredményére utal. A földműves feladata a vetés. Ezt követően a földbe került magokra már nem tud hatást gyakorolni, illetve növekedésüket sem tudja sem késleltetni, sem siettetni. A növény csírázása, kikelése a földből, növekedése és a termés hozatala már úgy történik, ahogyan azt a természet rendjét meghatározó Isten akarja. E folyamat alatt az ember legfeljebb imádkozni tud a Teremtőhöz a jó termés érdekében, de emberi tevékenységre legközelebb csak az aratáskor lesz szükség.
Az Úr feladata Isten országának hirdetése. Ezt a munkát folytatja az ő megbízása alapján az Egyház az idők végéig, a nagy aratásig, amikor újra eljön majd a világba a mi Urunk. Ez a rész tisztázza az igehirdetők szerepét. A növekedés nem az ő képességeiktől vagy adottságaiktól függ, hanem Isten kegyelmétől. Ha megtették kötelességüket és megvalósították, amit rájuk bíztak, akkor nyugodt lelkiismerettel várhatják, hogy Isten majd gondoskodik a termésről. Isten szavában olyan erő rejlik, amely bőséges termést ígér.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!