Napi evangélium

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.

Elmélkedés:

Mennybemenetele előtt a feltámadt Jézus ezt a parancsot adta az apostoloknak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Szent Pál nem hallhatta személyesen ezt a parancsot, hiszen nem tartozott a tizenkét apostol testületéhez, de miután megismerte Krisztust, életét egészen az igehirdetésnek szentelte.
Szent Pál megértette, hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének elmondását jelenti. Ezért lesz az evangélium hirdetője, szenteli egész életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek. Szent Pál apostol így foglalja össze saját küldetését a rómaiakhoz írt levelében: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való engedelmességet jelenti. Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a hit hiteles hirdetőjévé.
Szent Pál arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12). E felszólításnak nem csupán Timóteus a címzettje, hanem mindazok, akik a hit terjesztésén fáradoznak.
Fontos-e számomra, hogy a hitnek és a krisztusi tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Hitem megvallásával és megélésével példakép vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!