Napi evangélium

Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a judeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.” Meghallotta ezt Heródes király és megrémült, s vele egész Jeruzsálem. Összehívatta a főpapokat és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hogy hol kell születnie a Messiásnak. Azok így válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem, Juda földje, bizony nem vagy a legkisebb Juda nemzetségei között, mert belőled jő ki a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe: „Menjetek, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől, és ha megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
Ők pedig, miután meghallgatták a királyt, elindultak. És lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük járt, míg meg nem állapodott a ház fölött, ahol a Gyermek volt. A csillagot meglátva nagyon megörültek. Bementek a házba, és ott látták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte, majd kinyitották kincseszsákjaikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Elmélkedés:

Utazás egy csillag vezetésével
A mai ünnep hivatalos elnevezése: Urunk megjelenése, a magyar elnevezés szerint vízkereszt napja. A korai keresztény időkben egy napon ünnepelték a napkeleti bölcsek látogatását, Jézus keresztségét és a kánai menyegző csodáját. A II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform azonban szétválasztotta ezeknek az eseményeknek az ünneplését. Ennek köszönhetően január 6-án emlékezünk a napkeleti bölcsek látogatására, a következő vasárnap Krisztus megkeresztelkedésére és egy hétköznapon a kánai menyegzőre.
Az új rendnek megfelelően a mai ünnepen a napkeleti bölcsekről, a háromkirályokról olvasunk az evangéliumban. Az ő történetük egy nagy utazás. Nem tudjuk pontosan, hogy honnan indultak, de útjuk célpontja jól ismert, legalábbis azt tudták, hogy a Megváltót keresik, de azt nem tudhatták előre, hogy hol, melyik városban fogják megtalálni. Érdekes emberek ezek a bölcsek, mert látnak egy égi jelet és rögtön elindulnak. Elhagyják szülőföldjüket, hosszú utat tesznek meg, nem is tudják, hol fog véget érni. Az utazás során a keresés jellemzi őket. Keresik az újszülöttet, a királyt, keresik azt, akinek születését az új csillag megjelenése hirdette. Máté evangéliuma tele van olyan szavakkal, igékkel, amelyek az ő utazásukat, mozgásukat, úton haladásukat írja le. Bölcsek „jöttek” napkeletről, akik ezt mondják Heródes udvarában: „eljöttünk”, hogy hódoljunk előtte. Heródes pedig útjuk folytatására utasítja őket: „menjetek”, tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől. Ekkor újra „elindulnak”, megérkezvén „bementek a házba”, majd pedig a történet végén „visszatérnek” országukba. Ennél a térbeli mozgásnál azonban van egy fontosabb, tartalmasabb utazás is a történetben, mégpedig a hit útja. Az emberi lélek mozgása ez, amely abból a vágyból született, hogy találkozzon az Úrral és kifejezze előtte a neki járó hódolatot és imádást. Az emberi lélek mélyén lezajló utazás ez, amelyet egy isteni jel indít el, s amelyet az ember engedelmesen követ. A Szentírásban megfigyelhetjük, hogy Ábrahámtól az apostolokig sokakat útnak indít Isten, és Isten szent embereinek útja a mi életünkben is folytatódhat, mert az Úr minket is felszólít, hogy az ő útjain járjunk. Áldott, aki rátalál arra az útra, amelyet Isten személyesen neki jelölt ki.
A napkeleti bölcsek utazásának fontos eleme a csillag. Ez a csillag vezeti a bölcseket, hogy céljukhoz érjenek. Ez világosítja meg éjszakáikat az út során és ez jelöli ki az irányt a következő napra. De a csillag szemmel látható fényénél is van fontosabb, mert ez a csillag nem csak az útra világít rá, hanem bevilágít a hit útján járók lelkébe is. Ez ad nekik örömet a tovább haladáshoz, ez ad erőt a következő lépésekhez, ez ad értelmet a további kereséshez. És ez a csillag, a betlehemi csillag vezet minket is, jelül szolgál nekünk is, hogy elinduljunk és mi is felkeressük a világ Megváltóját és Üdvözítőjét. A csillag napjainkban is feltűnik. Bölcsek, akik elindulnak és követik útját!
A háromkirályok cselekedete egyszerű: ajándékokat adnak. De az arany, a tömjén és a mirha kézzelfogható ajándéka mellett sokkal fontosabb az ő hódolatuk, leborulásuk, imádásuk, amely Isten Fiának szól. Mert hódolni, leborulni és imádni csak Isten előtt szabad és érdemes. A karácsony csodálatos ünnepe felélesztette bennünk a vágyat, hogy mi is kifejezzük szeretetünket és hódolatunkat Isten előtt. Mélyen meghajlunk, leheletünk a földet éri, arcunk szinte a föld porához ér, aztán pedig felemeljük fejünket és tekintetünket, nem túl magasra, csak éppen egy jászolnyi magasságra és meglátjuk az Isten Fiát. Igen, ez az emberi perspektíva, mert ebből a szemszögből, a térdre ereszkedő és alázatos ember szemszögéből látszik csak Megváltónak a betlehemi kisded.
Engedjük, hogy az Úr belelásson és belépjen szívünkbe e szent helyen!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Betlehemi kis Jézus! Nem mondogathatjuk örökké neked, a szent Istennek, hogy aludj csak nyugodtan! Nem kívánhatjuk tőled, hogy jövő karácsonyig aludj és lehetőleg ne zavarj minket évközben! Vízkereszt napja, a napkeleti bölcsek ünnepe ma felébreszt minket a karácsonyi nosztalgiázásból. Ez a nap felnyitja szemünket, hogy benned ne csak egy gyermeket lássunk, hanem meglássuk a Megváltót és az Üdvözítőt, Megváltónkat és Üdvözítőnket. Uram, neked köszönhetem, hogy megszabadulhatok a bűntől és neked köszönhetem, hogy az üdvösségre juthatok. Taníts engem a gyermeki lelkületre, az Istenre való ráhagyatkozásra, az Istenben való gyermeki bizalomra és a feltétlen engedelmességre!