Napi evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.

Elmélkedés:

Ki nem mondott kérdések
A csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését Máté evangélista a következő mondattal vezeti be: „Amikor Jézus kiszállt a hajóból, már nagy tömeget látott ott.” Az volt a szándéka, azért indult el, hogy egyedül legyen. Eredeti elképzelése meghiúsult. Nem lett belőle semmi, mert nagy tömeget, rengeteg embert látott maga előtt. Rögtön megértette, hogy ezek az emberek miatta jöttek ide, őt szeretnék hallgatni, és azt kérik tőle, hogy gyógyítsa meg a betegeket, akiket magukkal hoztak. És ekkor „megesett rajtuk a szíve.” Ez nem a sajnálat vagy a szánalom szép megfogalmazása, hanem a Biblia nyelvén irgalmasságot jelent. Jézus irgalmasságból teszi meg azt, amit a nép vár tőle, meggyógyítja a betegeket.
Aztán pedig úgy gondolja, hogy még ennél is többet adhat a népnek. Akiket maga előtt lát, azok mind megfáradt, éhes emberek. Olyanokat lát maga előtt, akik most már elégedettek lehetnek, s ha azt mondaná nekik, hogy menjenek szépen haza és otthon vacsorázzanak meg, akkor szó nélkül engedelmeskedne neki mindenki. Ebben a helyzetben ez volna a természetes. Senki sem állna neki követelőzni a pusztában, hogy márpedig ő éhes gyomorral nem fog hazaindulni, adjanak neki ennivalót azonnal. Jézus látja az éhes népet, az ötezer férfit és legalább ennyi asszonyt és gyermeket. Most olyat akar tenni, ami nem természetes, hanem természetfeletti. Olyat, amire senki nem számít. A nép egyszerű mozdulatokat lát. Az Úr megáldja és megtöri a kenyereket, a tanítványok pedig kezdik szétosztani a népnek, s a kenyér nem fogy el addig, amíg mindenkinek nem jut belőle.
A történetben érdemes felfigyelnünk a ki nem mondott kérdésekre, amelyek az eseményeket és a szereplőket mozgatják. Az apostolok látnak egy problémát. Azt látják, hogy rengeteg ember van itt, nincs ennivalójuk, és a pusztában nem tudnak élelemhez jutni. Ezt a kérdést teszik fel magukban: Hogyan lehet megoldani a problémát? Egyetlen megoldást látnak, mindenki menjen haza vagy a környező falvakba és gondoskodjon élelemről a maga számára. Javaslatukat így is mondhatjuk: Ez nem a mi problémánk, ez az emberek gondja. Mindenki oldja meg a helyzetet úgy, ahogy tudja. Jézusnak nem tetszik ez a hozzáállás, ezért ezt mondja nekik: Ti adjatok nekik enni! A felszólításra az apostolok elgondolkodnak, majd rögtön körülnéznek, hogy mennyi ennivaló van náluk. Öt kenyér és két hal. Ekkor újabb kérdést tesznek fel magukban: Elég lehet ez ennyi embernek? Válaszuk egyszerű: Nyilvánvalóan nem, ez bizony kevés több ezer embernek. Ők továbbra is úgy látják, hogy a problémát nem tudják megszüntetni.
Az apostolok helyzetértékelését és javaslatát hallva Jézus más kérdést tesz fel magában: Hogyan lehet segíteni az embereknek itt és most, ebben a konkrét helyzetben? Az éhség komoly gondot jelent az embereknek. A mi Urunk nem akarja elhárítani a helyzetet, hanem gyors megoldást keres. Bizonyára rögtön megszületik fejében a gondolat, hogy ő fog táplálékot adni az embereknek. Jézus azt is érzékeli, hogy a jelenlévő nép többre éhezik, mint kenyérre. Különben nem követték volna őt a pusztaságba és nem hallgatták volna hosszú időn át. Ezért kenyereknél és halaknál is többet ad nekik. Megosztja velük, hogy az Atyára bízza a helyzet megoldását és érezteti a jelenlévőkkel, hogy együtt érez a hiányt szenvedőkkel és felelősséget érez irántuk. Ez is Jézus ajándéka, nem csupán a megszaporított kenyerek és halak.
Befejezésül: nekünk is van egy kérdésünk, amelyre mindenki egyénileg válaszoljon. Elfogadom-e Jézus természetfeletti ajándékát?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, aki valóságosan jelen vagy közöttünk az Oltáriszentségben! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá szent tested vétele, a szentáldozás által!