Napi evangélium

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak.
Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.”

Elmélkedés:

Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatában a mai napon kettőt olvasunk, a mustármagról és a kovászról szólót. Isten országa Jézus személye és működése által már kezdetszerűen jelen van, de végső beteljesedése még várat magára. Ahogyan a földbe került kicsiny mustármag terebélyes fává növekszik, úgy fog Isten országa is növekedni a földön. És ahogyan a kovász, az élesztő átjárja a lisztet és tésztává formálja azt, ugyanúgy a Jézus által beköszöntött istenuralom is fokozatosan áthatja az emberek életét.
Az Isten országáról szóló tanításaival Jézusnak bizonyára az volt a szándéka, hogy felébressze az emberekben a vágyat, hogy elinduljanak az ország felé, amiről beszél. Nem tényleges vándorlásról van itt szó, nem kell senkinek elköltöznie vagy új hazát keresnie, hanem lélekben kell ezt az utat megtenni. Nem egy térképeken megtalálható országba hív minket az Úr, mert az Isten országa mindenütt jelen van. Mindenütt, ahol az emberek engedik, hogy Isten uralkodjon az életükön, a szívükön.
Jézus örömhíre az, hogy eljuthatunk az Isten országába, bennünk is megvalósulhat az Isten országa. Isten országának egyetlen Ura van, Jézus Krisztus. Az ő uralma soha nem fog megszűnni. A földi királyságok, hosszabb vagy rövidebb ideig tartanak, nem állandóak. Krisztus uralma örökké fog tartani.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!