Napi evangélium

Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet.
A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt.
Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás.
Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.”

Elmélkedés:

Isten országának titka
Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozata folytatódik a mai vasárnap evangéliumában. Az igazgyöngyről és a földbe rejtett kincsről szóló hasonlatoknak ugyanaz a mondanivalója: Isten országáért érdemes mindenről lemondani, érdemes mindent odaadni. A kereskedő mindenét eladja, hogy megvásárolhassa az igazgyöngyöt, a földműves ugyanígy tesz, hogy övé lehessen a felfedezett kincs. Magatartásuk példaértékű számunkra. Sokan abban bíznak, hogy a vagyon, a pénz megszünteti gondjaikat és általuk biztosítani tudják mindazt, ami földi életüket boldoggá teszi. Az anyagi javak birtoklása azonban állandó elégedetlenséget ébreszt az emberben. Bármennyire is sok vagyonunk van, mindig többet szeretnénk megszerezni. A birtoklási vágy elnyomja bennünk a lelki kincsek megszerzésének vágyát. A mennyek országának birtoklása olyan lelki kincs, ami minden földi dolognál értékesebb, és amelynek a megszerzésére minden erőnkkel törekednünk kell.
A földi javak megszerzése tekintetében soha nem szűnik meg elégedetlenségünk. Vágyaink edénye soha nem fog megtelni, mert amint megtelik, azonnal nagyobbra cseréljük. De lelki értelemben eljuthatunk vágyaink teljes és tökéletes beteljesedéséhez. Ez a teljesség a miénk lehet, ha mindent odaadunk annak, aki betölti vágyakozásunkat. Egyedül Istenben és az ő országában találhatjuk meg boldogságunkat. „Egyedül Isten elég” – tanítja nekünk Avilai Szent Teréz. Ha ő a miénk, ha bennünk él és mi benne élünk, akkor ennél nagyobbra nem is vágyakozhatunk, mert nincs nagyobb, mint az Isten.
A halászháló példázata hasonló üzenetet hordoz, mint a búzáról és a konkolyról szóló tanítás, amelyet az elmúlt vasárnap olvastunk. Isten országában egyaránt jelen van a jó és a rossz, a szent és a bűnös, együtt vannak a jó és a rossz halak. Az Egyháznak mindenféle ember tagja lehet. A végső ítélet egyedül Istenre tartozik, nekünk pedig nincs jogunk azt siettetni.
A nyári szünet, a szabadságok ideje sokak számára a keresés ideje. Új élményeket, tapasztalatokat, kapcsolatokat keresünk. Remélhetőleg mindezek nem csak pihenésünket vagy szórakozásunkat szolgálják, hanem lelki fejlődésünket is. Mindenféle keresésünknek akkor lesz igazán eredménye, ha meg tudjuk különböztetni az értékeset az értéktelentől és az előbbit választjuk. Nem biztos, hogy az első lehetőségnél érdemes lehorgonyoznunk. Keressük-e életünk mélyebb értelmét? Keressük-e azt, hogy Isten milyen feladatra hív?
Mi az Isten országa vagy más néven mennyek országa? A kettő ugyanazt jelenti. Szent Máté, aki evangéliumát elsősorban a zsidóságból a krisztusi hitre térők számára írta, szándékosan kerüli művében az Isten szót, mivel a zsidó ember számára tilos volt Isten nevét kimondani. Ezért ő a mennyek országa kifejezést használja, ami a többi evangéliumban az Isten országának felel meg. Mi tehát ez az ország? Az evangéliumokból az derül ki, hogy Jézus minden alkalommal csak hasonlatok segítségével beszél az Isten országának eljöveteléről és növekedéséről. Talán az a leghelyesebb értelmezés, ha az Isten országa alatt az isteni üdvözítő szándéknak, akaratnak az érvényesülését értjük a saját életünkben és az egész emberiség történetében. Isten a mi üdvösségünket akarja. E szándéknak a megismerése és megértése olyan nagy örömet okoz nekünk, mint amikor a földműves vagy a kereskedő örül a megtalált kincsnek. Ahogyan a példázatok szereplői mindenüket eladják, mindenükről lemondanak azért, hogy megszerezzék a megtalált kincset, ugyanúgy nekünk is érdemes mindenről lemondani, hogy Isten üdvözítő törekvése megvalósuljon az életünkben.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk szeretetből hozott áldozatodban. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!