Napi evangélium

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek.”

Elmélkedés:

A világ egyes részein még napjainkban is vannak rabszolgák, akiket nyomorúságos körülmények között tartanak és tulajdonképpen nem is emberként tekintenek rájuk. A rabszolgamunka valóban megalázó, a rabszolgatartás elítélendő. Régen is, napjainkban is. A munkának azonban létezett egy nem megalázó formája is, amikor valaki az ura mellett csendben, hűséggel végezte feladatait, urának szolgált. Igen, ő volt a szolga, aki tevékenységéért ellátásban és szerény javadalmazásban részesült. A mi társadalmunkban már nincsenek ilyen szolgák, csak múlt időben beszélhetünk róluk. A szolgának lenni, szolgálatot végezni kifejezések negatív érzéseket keltenek bennünk, rosszul hangzanak, a magunk számára pedig elképzelhetetlen életállapotot jelentenek. Pedig ha valaki becsülettel végzi szolgálatát és azért megfelelő fizetséget kap, és ehhez természetesen nem párosul az, hogy munkaadója lenézi vagy kihasználja őt, akkor az ilyen szolgálatban nincs semmi megalázó, semmi szégyellnivaló.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus gyógyít. Máté evangélista felidézi Izajás próféta jövendölését, mert annak beteljesedését Jézus személyében látja: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.” Nem csak a mennyei Atya tekint úgy rá, mint szolgájára, hanem Jézus is az Atya szolgájának tekinti magát, és szolgálatnak tekinti egész életét.
Felajánlom-e magamat, életemet Isten és a felebarát szolgálatára?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!