Napi evangélium

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.

Elmélkedés:

Amikor egy focista gólt lő, amikor egy versenyen elsőként ér valaki a célba, vagy amikor egy énekes a koncerten a legnagyobb slágerét kezdi énekelni, akkor mindenki felujjong. Amikor egy professzor az egyetemen kedvenc témájáról beszél a hallgatóknak, akkor, ha nem is ujjong fel hangosan mindenki, de azért felcsillannak a szemek, érezhetővé válik a lelkesedés. Amikor Jézus befejezi tanítását, akkor nincs ujjongás és lelkesedés. Az emberek nem kezdenek el örömükben ugrándozni, nem lendülnek a kezek a magasba, nem kezd el tapsolni senki. Jézus nem is szeretne ilyet maga körül. Egyrészt tudja, hogy a lelkesedés hamar elmúlik, másrészt nem ígér senkinek könnyű utat. Amikor a követésére hív és követéséről beszél, akkor még a fáradtak és a terhek alatt görnyedők számára is újabb terhet, az ő igáját ígéri. Ezt mondja: „Vegyétek magatokra igámat!” Máskor így fogalmazza meg ugyanezt: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,38).
Jézus magához hív minket, hogy tőle tanuljunk. Isten megismerése nem a kiválasztottak vagy a tanultak előjoga, hanem mindenki számára lehetséges. A mi Urunk nem csak szóbeli tudást nyújt nekünk, hanem egész élete utánozandó példa. Ő tanít meg minket az élet keresztjeinek türelmes hordozására.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig rá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.