Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Elmélkedés:

A gondviselés természete
Valamelyik forgalmas út mellett, az út két oldalán dolgozott egy-egy kolbászárus. Sokan megálltak náluk útközben, mert elterjedt a hírük, hogy mindketten kiváló kolbászt sütnek. Az egyikük munka közben állandóan rádiót hallgatott, zenét és híreket. Egy nap azt hallotta a rádióban, hogy gazdasági válság jön, spórolni kell, vissza kell fogni a költségeket. A hír hallatán rögtön döntött és a következő naptól olcsóbb kolbászt vásárolt. A gyengébb minőséget kis idő után a vendégek is észrevették, s emiatt egyre kevesebben álltak meg nála. Ő pedig azt gondolta, hogy valóban beköszöntött a gazdasági válság, emiatt van kevesebb vendége, és helyesnek tartotta, hogy időben lépett. A másik árusnál is mindig szólt a rádió, azzal kezdte a napot, hogy reggel bekapcsolta. De ő egyre finomabb kolbászt sütött, egyre több lett a vendége. Ő semmit nem érzékelt abból, amit a másik árus gazdasági válságként élt meg. Ennek oka az volt, hogy süket volt, nem hallotta a rádiót, a zene csak a vendégek miatt szólt.
Ez a humoros történet azt tanítja nekünk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallunk meg és mit nem. Mi az, ami befolyásolja az életünket és mi az, ami meg sem érint minket. A tömegkommunikációs eszközökből, az internetből, a rádióból és a televízióból nap mint nap félelmet keltő dolgok zúdulnak ránk. A globális felmelegedéstől az áramdíj emelkedéséig, a jégkorszaktól az újfajta influenzavírusig mindentől félünk, nem is beszélve a facebook esetleges leállásáról, amely sokak szemében a világvégét jelentené. Vajon az információk özönvízében meglátjuk a szigetet, ahol kiköthetünk? Meghalljuk a szívünket megnyugtató üzenetet? Jézus újra és újra megismétli: Ne féljetek!
A félelem, a szorongás, a bizonytalanság fokozatosan megmérgezi életünket, ha nem tartunk időnként méregtelenítő kúrát, azaz nem tárjuk fel félelmeink okát. E vizsgálódás során aztán rájövünk, hogy sok esetben semmi alapja nincs a félelmeinknek, például olyan jövőbeli események bekövetkeztétől rettegünk, amelyeknek semmi esélye sincs. Ha a jövőt nem is tudhatjuk előre, azért szeretnénk biztonságban tudni életünket és kizárni a fenyegető veszélyeket. A hívő ember számára a gondviselésbe vetett hit a legjobb ellenszer a félelmek ellen. Aki Istenre és az isteni gondviselésre bízza életét, annak nincs miért aggódni!
Az isteni gondviselés természetét sokan félreértik. Egyesek azt gondolják, hogy Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy minden apró bajunkban azonnal a segítségünkre siet. Mások azt várják, hogy saját mulasztásaikat majd Isten kipótolja. Ha Isten ilyen módon avatkozna bele az életünkbe, akkor az emberi szabadságunk megsértése volna, ami távol áll Istentől. Isten nem fogja kényelmessé tenni életünket olyan módon, hogy elmulasztott kötelességeinket elvégzi helyettünk. Arra is figyelnünk kell, hogy a gondviselésbe vetett hit még véletlenül se bátorítson minket felelőtlenségre. Nem mondhatjuk: Miért vigyázzak, amikor Isten úgyis vigyáz rám, gondomat viseli! A céltalan, bizonytalan, tétovázó embereket messze elkerüli a gondviselés. De abban a pillanatban, amikor elkötelezzük magunkat valamilyen jó megtételére és elkezdjük annak megvalósítását, akkor megérezzük Isten segítségét, megtapasztaljuk azt, hogy megáldja munkánkat, törekvéseinket. Ez az isteni gondviselés.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!