Napi evangélium

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

Elmélkedés:

Veszedelmes dolgok
Van néhány veszedelmes dolog, amivel nekünk, a harmadik évezred keresztényeinek szembe kell néznünk: vallásosság a Szentlélek nélkül, hit a Szentlélek nélkül, közösség a Szentlélek nélkül, küldetés a Szentlélek nélkül. Ma, pünkösd ünnepén, a Szentlélek eljövetelének a napján tudatosítsuk magunkban ezeket a veszélyeket, hogy el tudjuk azokat kerülni és a Szentlélek által mutatott úton tudjunk járni.
Sokan úgy akarnak vallásosak lenni, hogy majd ők szépen kiválogatják, hogy a különböző vallási megnyilvánulások közül mi az, ami nekik tetszik és mi az, ami nem. Mi az, amire van idejük és mi az, amire nincs. Mi az, amit elfogadnak Isten parancsai közül és mi az, amit nem akarnak megtartani. Gondoljunk csak bele, hogy milyen káosz volna abból, ha Isten mindenkinek a kezébe nyomna két kőtáblát, mint annak idején Mózesnek, és elkezdené mondani nekünk az ő tíz parancsát. Mi viszont nem írnánk le mindent, hanem csak azt a hármat-négyet, amit könnyebbnek gondolunk. Az első rendben van, ő a mi Istenünk, neki szolgálunk, elfogadjuk, felírjuk magunknak. Aztán jön a második: Isten nevét hiába ne vedd! Néha kicsúszik a szánkon egy kis káromkodás, tiszteletlen beszéd, na jó, leírjuk, de azért tegyük zárójelbe. Aztán harmadikként jön az Úr napjának, a vasárnapnak a megszentelése. Akik itt vannak a vasárnapi misén, azok valószínűleg felírnák ezt a parancsot, de akik nincsenek itt, azoknak a kőtáblájáról hiányozna. Nem folytatom tovább a többi paranccsal, de mindenki végiggondolhatja, hogy ha szabad választás kérdése volna, akkor melyiket vésné a kőtáblájába. Azt hiszem, sok embernek elég volna egy vagy egy fél kőtábla is. Vagy mi történne akkor, ha valaki vásárolna magának egy új Bibliát, aztán elkezdené kitépni belőle azokat a lapokat, amelyeknek az üzenete nem tetszik neki vagy nem tartja fontosnak. A Bibliák elég vaskos könyvek, de ha szabad választás kérdése volna, sokan egy vékony kis füzetecskét csinálnának belőle. Tanítson meg bennünket a Szentlélek a hit engedelmességére, Isten parancsainak és tanításának elfogadására! Tanítson meg minket a Szentlélek az igaz vallásosságra!
A második veszély a közösséget és a közösség tagjait fenyegeti. Keresztény emberek vagyunk, akik együtt közösséget alkotunk. Nem azért gyűlünk időnként össze, mert közös az érdeklődési körünk vagy a hobbink, hanem azért, mert a Szentlélek formál minket közösséggé. A szentmise bevezető köszöntésében elhangzik, hogy a „Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!” A szentmise nem egy szentképgyűjtő egyesület tagjainak heti összejövetele! De a Szentlélek nélkül csak az volna! Mindannyiunkat a Szentlélek formál egy közösséggé, ő egyesít minket egymással és Istennel. A szentmise a mi közös istentiszteletünk, ahol együtt imádkozunk, együtt szólítjuk a Mi Atyánknak az Istent. Itt a szomszédunk is, a munkatársunk is és a gyermekünk tanítója is a testvérünk, mert ugyanannak a közösségnek, az Egyháznak vagyunk a tagjai. Kérjük a Szentlelket a mai ünnepen és minden nap, hogy erősítse meg közösségünket!
A harmadik veszély pedig az, hogy a Szentlélek nélkül elfeledkezünk keresztény küldetésünkről. Mennybemenetele előtt Jézus azt a feladatot bízta az apostolokra, az Egyházra és a későbbi időkben minden követőjére, hogy az ő örömhírét, az evangéliumot terjesszük. Ennek a küldetésünknek csak akkor tudunk megfelelni, ha velünk van a Szentlélek, ő szenteli meg életünket, ő teszi hitelessé tanúságtételünket és ő tart meg bennünket az igazság útján. Erősítsen meg minket a Szentlélek hitünkben és a hitvalló életben!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! Te az utolsó vacsorán megígérted tanítványaidnak, hogy távozásod után elküldöd az Atyától a Szentlelket, a Vigasztalót, az Igazság Lelkét, s ez az ígéret a feltámadásod utáni ötvenedik napon, pünkösdkor teljesedett be. A Szentlélek eljövetele egykor megújulást hozott. Küldd el nekünk is Lelkedet, hogy az élet tiszteletére, megbecsülésére, megóvására tanítson minket! Jöjj el, Szentlélek, Urunk és éltetőnk! Segíts minket az élet igéjének hirdetésében! Hisszük, hogy az ember és a világ számára megújulást, újjászületést a Szentlélek hozhat. Ő tanít meg bennünket az igazságra és az igaz értékekre. Ő ismerteti meg velünk, hogy mi a jó és mi a rossz. A Szentlélek mutatja meg életünk célját, értelmét: megtalálni Istent. Segíts, hogy a pünkösdi Szentlélek lelki megújulást hozzon számunkra!