Napi evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.
Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és én megmutatom neki magamat.

Elmélkedés:

Mit viszel a szívedben?
Két szerzetes egyszer elindult, hogy meglátogassák a másik kolostorban élő társaikat. Útközben jámbor dolgokról beszélgettek. Egyszer egy folyón kellett átgázolniuk. A parton megláttak egy nőt, aki szintén át akart kelni a folyón, de féltette a szép ruháját, nem akarta, hogy vizes legyen, ezért tétovázott kissé. Az egyik szerzetes felajánlotta neki, hogy átviszi a folyón és akkor nem lesz vizes a ruhája. A karjába vette és szépen átvitte a folyón, a túlsó parton pedig letette. Közben a társa is átgázolt a vízen és csendben folytatták útjukat. Két óra múlva megszólalt az utóbbi és kérdőre vonta társát: „Tudod, hogy mi szerzetesek vagyunk, nem szabad nőkkel érintkeznünk, te pedig a karodba vetted és vitted azt a szép ruhás hölgyet. Úgy érzem, hogy szerzeteshez méltatlanul viselkedtél.” A másik így válaszolt: „Én letettem a hölgyet a folyóparton, amikor átértem vele. Te pedig már két órája magaddal hozod a fejedben. Most akkor melyikünk viselkedik méltatlanul?”
Azért mondom el ezt a kis történetet, mert jó volna nekünk Jézus gondolatait, Jézus tanítását magunkkal vinnünk a fejünkben. Ne a mulandó dolgok körül járjanak a gondolataink, hanem Isten örökérvényű tanítása legyen mindig a fejünkben és a szívünkben!
Az elmúlt vasárnap Jézusnak az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédéből azt a részt olvastuk, amelyben önmagát az Atyához vezető útnak nevezte. Remélhetőleg vágy ébredt bennünk, hogy Jézust követve és az ő vezetésével eljussunk majd a mennyországba. A mai vasárnap ennek a beszédnek a folytatását olvassuk az evangéliumban. Jézus fel akarja készíteni tanítványait arra, hogy ő el fog távozni ebből a világból, vissza fog térni az Atyához. Távozása előtt ígéretet tesz arra, hogy elküldi a Szentlelket, a harmadik isteni személyt, aki segítőként, megerősítőként, támogatóként fog majd a Krisztusban hívők mellett állni. A Szentlelket Jézus az Igazság Lelkének nevezi, és világossá teszi, hogy nem kaphatja meg mindenki. Ő a legszívesebben mindenkinek ajándékozná a Szentlelket, de vannak, akik nem fogadják el, nem akarnak útmutatásaira figyelni, az általa mondottakat nem ismerik el igazságként. Itt is azt tapasztaljuk tehát, hogy Isten egyetlen embernek sem veszi el a szabad akaratát. Kegyelmét, jóságát, szeretetét és irgalmát mindenkinek felajánlja, s csak az emberen múlik, hogy elfogadja-e azt.
Az Igazság Lelke abban segít minket, hogy megnyíljunk Isten felé és felfedezzük az ő önzetlen szeretetét. Ő a szeretetnek és az örömnek a forrása. A Szentlélek segít minket abban, hogy mindennapjaink során meg tudjuk különböztetni lényeges teendőinket a felesleges és időrabló tevékenységektől. Isten lelke segítségével fejlődik ki bennünk az az érzék, hogy észrevegyük Isten állandó közelségét és jelenlétét. Észrevegyük azt, hogy ő akkor mutatkozik igazán erősnek, amikor mi tehetetlenek vagyunk.
Jézus ezt mondja: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem.” Senki ne beszéljen tehát arról, hogy szereti Istent, ha nem tartja meg Jézus parancsait! Istent szeretni azt jelenti, hogy ragaszkodunk Jézus életformájához. Jézus életvitele és gondolkodása erősen különbözik a világ nézeteitől. Ugyanez igaz minden keresztényre, aki valóban Jézust követi és nem enged a világ sodrásának. Mindig az a lényeg, hogy mi van a szívünkben, mit viszünk magunkkal. Jézus az igazságot és a szeretetet adja szívünkbe a Szentlélek által, ezt kell mindig magunkkal vinnünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Szentlélek örökre velünk marad. Nem kételkedünk abban, hogy a Szentlélek napjainkban is velünk, bennünk van. Hisszük, hogy a Szentlélek közösséget teremt és ő biztosítja a közösség egységét. Közösséget teremt Istennel, az általad alapított Egyházzal és közösséget teremt az Egyház tagjai között. Hisszük, hogy a Szentlélek Isten ereje bennünk, Isten hatalma bennünk, Isten ajándéka számunkra. Az általad küldött Lélek nem a földi dolgok szeretetére tanít minket, hanem az örökkévalókra irányítja figyelmünket. Azzal a vággyal várjuk a pünkösdi Szentlelket, hogy élő közösséget teremtsen, megszentelje életünket és az örök életre segítsen minket!