Napi evangélium

Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.

Elmélkedés:

Mária Magdolna húsvéti útját mutatja be a mai evangélium. Az ő útja az „elvitték az én Uramat” fájdalmától és a fel nem ismeréstől a „láttam az Urat” öröméig vezet. Mária Magdolna ezen az úton nincs egyedül. Jézus egyedül volt a szenvedés útján. Sokan tolongtak körülötte, de szenvedésében egyedül volt. Egyedül ment végig azon az úton, amelyet az Atya szánt neki, s amelyet senki nem járhatott volna végig helyette. Hűséggel, alázattal és engedelmességgel tette meg az újabb lépéseket, amelyek a Golgotára vezettek. Feltámadásával számára is új út kezdődik, odaáll azok mellé, akik elindulnak a hit útján. Odaáll Mária Magdolna elé is, aki kezdetben nem is tudja, hogy ki a társa és segítője az ő húsvéti útján. Először azt gondolja, hogy a kertész az. Nem tévedés ez részéről, hanem akadályozva van még látásában és értelmében. Még zárva van előtte a felismerés ajtaja. S ennek a titokzatos ajtónak a kulcsa a feltámadt Jézus kezében van, aki azzal nyitja meg az ajtót Mária Magdolna számára, hogy nevén szólítja őt. Egészen természetes, hogy rögtön indul, az apostolokhoz siet, akiknek elmondja örömét, a Feltámadottal való találkozását.
Jézus kezében van az a kulcs, amely kinyitja szomorúságunk, fájdalmunk, csalódottságunk, reménytelenségünk ajtaját. A vele való találkozás engem is elindít húsvéti utamon, a hit és az öröm útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Feltámadt Urunk, te azt a küldetést adtad apostolaidnak és tanítványaidnak, hogy legyenek feltámadásod tanúi, hirdetői, és ők engedelmeskednek kérésednek. Ennek köszönhetően kezdett el egykor terjedni a feltámadás örömhíre, és lettek egyre többen hívőkké, csatlakoztak az Egyházhoz, a benned és feltámadásodban hívők közösségéhez. E közösséghez tartozunk mi is, akik megtapasztalhatjuk jelenlétedet, s akik szintén azt a küldetést kapjuk, hogy legyünk a feltámadás hirdetői a világban. Segíts minket, hogy feltámadásodba vetett hitünket mindig megvalljuk és az üdvösség örömhírét apostoli buzgósággal terjesszük!