Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).

Elmélkedés:

A mai evangélium a közismert jézusi mondás felidézésével kezdődik: „a prófétának nincs becsülete saját hazájában.” A prófétának valóban nincs, de a csodatevő személynek annál nagyobb a becsülete, saját hazájában és azon kívül is. Ha arról tanít, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek meg az emberek, akkor szinte alig figyelnek rá. De ha híre megy, hogy képes meggyógyítani bármiféle betegséget, akkor mindjárt tömegesen keresik fel őt. A kafarnaumi tisztviselő sem kíváncsi Jézus tanítására, ő is segítséget kér, csodát remél. Nem önmaga érdekében, hanem halálán lévő beteg gyermeke számára kér gyógyulást. Ismerjük el, hogy ez is a hitnek egy szintje. Aki Istenhez tud fordulni nehéz helyzetében, az már eljutott a hitnek egy szintjére. Hitetlen ember nem fordul az Úrhoz segítségért semmilyen ügyben. Ő nem abban kételkedik, hogy létezik-e Isten, hanem abban, hogy tud-e, akar-e egyáltalán segíteni az emberen. Isten létezésében ő is hisz, és éppen Istent okolja a bajokért, a szükséghelyzetért, amiben van.
Jézus csodáinál megfigyelhetjük, hogy vagy a hitre alapozva, a hitet megjutalmazva tesz csodát, vagy maga a csoda ébreszt hitet abban, aki megtapasztalja.
Nagyböjti feladatom lehet annak elismerése, hogy rászorulok Jézus segítségére. Ha ezt belátom, akkor lépjek oda hozzá bizalommal és hittel kérjem segítségét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, segíts, hogy helyesen tudjam beosztani az időmet! Add, hogy biztosan érezzem, mely ügyem nem tűr halasztást! Segíts, hogy mindig időt találjak a szellemi, lelki feltöltődésre is! Kérlek, segíts, hogy minden esetben a lehető legjobban készülhessek föl az éppen előttem álló feladatra! Add meg, Uram, a kegyelmet, hogy akivel csak találkozom, arra úgy tudjak odafigyelni, és úgy tudjak neki segíteni, mintha téged hallgatnálak és neked segítenék!