Napi evangélium

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!”

Elmélkedés:

Szent Mátyás személyében azt az embert ünnepeljük a mai napon, aki az apostoli testületben az áruló Júdás helyébe lépett. A választás az Úr húsvéti feltámadása után történt. A jeruzsálemi hívő közösség tagjai két személyt tartottak leginkább alkalmasnak arra, hogy a tizenkét apostol közé kerüljön. Mindkettőjük nevét megemlíti az Apostolok cselekedetei, amelyben a választásról olvashatunk, egyiküket Józsefnek hívták, a másik pedig Mátyás volt (vö. ApCsel 1,23). Személyéről csupán annyit tudunk meg, amit Péter apostol említ a választás előtti beszédében. Olyan személy tartozhat a Tizenkettőhöz, aki a kezdetektől fogva együtt volt Jézussal, tehát az ő tanítványa volt, és az évek során ugyanazt átélte, megtapasztalta az Úr mellett, mint a Jézus által választott apostolok. Azt is tudjuk továbbá, hogy az újonnan választott apostolnak ugyanaz lesz a feladata, mint a többieknek, ő is Jézus feltámadásának tanúja, hirdetője lesz (vö. ApCsel 1,21-22).
Az Egyházban ma is vannak méltatlan keresztények. Nem kell őket megbélyegezni azzal, hogy az áruló Júdáshoz hasonlítjuk őket, de sajnos tény, hogy nem mindenki él Krisztushoz méltóan. De szép számban vannak olyanok is, akik komolyan veszik a Krisztushoz tartozást és a róla való tanúságtételt. Töltsön el engem is az apostoli lelkület és buzgóság, hogy tanúságot tegyek az Úrról!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.