Napi evangélium

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

Elmélkedés:

Jézus tanítását Márk evangélista ezzel a mondattal zárja le: „úgy tanított, mint akinek hatalma van.” Ez a kijelentés egyúttal bevezeti a csodás gyógyítást, amely a tanítás után következik. Az Úr isteni hatalma nem csupán szavaiból, tanításából sugárzik, hanem cselekedeteiben is megnyilvánul. Ha nem rendelkezne ilyen különleges hatalommal, akkor nem tudná megszabadítani a megszállottat a gonosz lélektől és annak ártó befolyásától.
Mit jelent az a hatalom, amelyet Jézus birtokol, s amelynek birtokában tanít és gyógyít? Először is szabadságot. Jézus valahányszor megszólal vagy csodát tesz, mindig szabadon cselekszik. Nem kényszeríti őt semmi, nem befolyásolhatja őt senki. Főként nem korlátozhatja őt senki a cselekedeteiben, nem akadályozhatja meg őt senki abban, hogy jót tegyen az emberekkel. Mindent szabadon tesz, mégpedig az emberek javára.
A szabadság mellett Jézus hatalma szolgálatot is jelent, azaz erejét és képességeit nem önkényesen és nem a maga javára használja, hanem másoknak segít vele. A hatalom tehát nem uralkodást, nem erőfitogtatást jelent, hanem szolgálatot, és ezt bizony jó volna tudnia mindazoknak, akik bármilyen vezető beosztást kapnak.
Keresztény emberként minden hatalmat, erőt, szabadságot, képességet Jézustól kapok. Mire használom fel mindezt?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.