Napi evangélium

Miután Jézus jóllakatott ötezer embert, nyomban felszólította tanítványait, hogy szálljanak a bárkába, és keljenek át a túlsó partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon, ő pedig egyedül maradt a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka negyedik őrváltása idején, a vízen járva feléjük indult. El akarta kerülni őket. Amikor meglátták, hogy a vízen jár, azt hitték, hogy kísértet; elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban mindjárt odafordult hozzájuk, és így szólt: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek.” Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, mire a szél elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás után Jézus vízen járásának csodája következik Szent Márk evangéliumában. Ezzel a csodával Jézus bizonyítja tanítványai előtt, hogy hatalma nagyobb a természet erejénél, képes még a víz tetején is járni. Nem rémületet akar ébreszteni a jelenlévőkben és nem is csodálatukra vágyik, hanem istenségét igazolja előttük.
Az evangélista érdekes megjegyzéssel zárja le az esetet: a bárkában lévő tanítványok „magukon kívül voltak a csodálkozástól, mert nem okultak a kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.” A történetből kiderül, hogy a tanítványoknak még van mit tanulniuk. Már jó ideje vannak együtt Mesterükkel, de még nem ismerik teljesen őt. Korábban már elküldte őket Jézus, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak, s ennek során megtapasztalhatták az Úr erejét, mégis meglepetésként éri őket az esemény. Aznap láthatták, tehát még biztosan nem felejtették el, hogy az Úr képes csodás módon sok ezer embert is jóllakatni, mégis váratlanul éri őket az újabb csoda, a víz tetején közeledő Jézus látványa. Olyannyira meglepődnek, hogy először fel sem ismerik azt, akivel nap mint nap együtt vannak, s csak Jézus szava nyugtatja meg őket.
Nem állhatunk meg ott, hogy újra és újra rácsodálkozunk Jézus hatalmára és isteni erejéből fakadó cselekedeteire, hanem rá kell bíznunk magunkat, egész életünket az Úrra! Bíznunk kell abban, hogy akkor is velünk van Jézus, amikor ellenszélben haladunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!