Napi evangélium

Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől.

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus a rá váró szenvedésekről beszél tanítványainak, de csak röviden és általánosságban. Nincs szó szenvedésről és halálról, nincsenek megemlítve azok, akik miatt mindez történni fog, és a feltámadásra sincs utalás. Jézus csupán ennyit mond: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.” Lukács evangélista kiemeli a tanítványok értetlenségét.
Ez az értetlenség majd visszaköszön, amikor a mostani jövendölés beteljesedik. Jézus elfogása és elítélése, majd pedig szenvedése és halála megdöbbenti az apostolokat, akiket úgy fognak érni az események, mintha sosem hallottak volna ezekről Mesterüktől. Félelmükben elmenekülnek az Olajfák-hegyéről, nem maradnak Jézus mellett a szenvedés óráiban és a kereszt alatt, az apostolok közül egyedül János lesz ott. Hitük meginog és értelmetlennek látják az elmúlt esztendők eseményeit. Fordulatot a feltámadás hoz számukra, amikor hirtelen minden megvilágosodik, új értelmet nyer mindaz, amit Jézus mellett megtapasztaltak a nyilvános működése során, miközben tanítványaiként mindenhová elkísérték.
Az apostolok viselkedése talán ránk is jellemző. Olykor lelkesen hallgatjuk az Urat, de a szenvedés próbatételt jelent számunkra, akár minket, akár egy hozzánk közel álló személyt érint. Az Úr szenvedésének és kereszthalálának szemlélése, és a feltámadás eseménye új fényben láttatja szenvedéseinket.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.