Napi evangélium

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya.”

Elmélkedés:

A földbe vetett és egy idő után kikelő, kalászt érlelő búzaszem csodájáról olvasunk a mai nap evangéliumában. A búzaszem elhalásáról és újjászületéséről, megsemmisüléséről és újjáéledéséről. A búzaszem csodája az ember életében is megtapasztalható, mindazokéban, akik készek meghalni Krisztus számára, hogy általa új életre támadjanak. Lelki életünk során időnként eljutunk olyan helyzetekhez, határpontokhoz, ahonnan csak úgy lehet továbblépni, akkor lehet fejlődni, magasabb szintre kerülni, ha vállaljuk ezt a „meghalást.” Amikor lemondunk emberi vágyainkról és elképzeléseinkről és átengedjük a terepet, átengedjük magunkat Istennek. Mert kitől mástól várhatnánk a lelki megújulást, újjászületést?
Ha vannak is félelmeink ezzel kapcsolatban, az Úr példája eloszlatja ezeket. Újra és újra elolvassuk, ízlelgetjük szavait: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” Krisztus a búzaszem, aki kereszthalálával a földbe hull, megsemmisül, meghal, de aztán feltámadásával új életre kel. A búzaszem csodája a teremtő Istennek köszönhető. Az Úr feltámadásának csodája pedig a mindent újjáteremtő Istennek köszönhető. Akkor válunk az Úr barátaivá, ha készek vagyunk búzaszemként mi is a földbe hullani, áldozatot hozni, aminek gyümölcseként újjászületünk Krisztus szeretetében.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!