Napi evangélium

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.”
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Elmélkedés:

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázatában Jézus már említést tett a gonosznak arról a szándékáról, hogy kitépje az emberek szívéből az örök élet tanítását és megakadályozza üdvösségre jutásukat. Ezt a gondolatot mutatja be, fejti ki még részletesebben a mai evangéliumban a búzáról és a konkolyról szóló példázat. Érdemes odafigyelnünk arra a jelképre, hogy a szolgák fényes nappal, világosban végzik munkájukat. Ezzel szemben az ellenség éjszaka, a sötétben tevékenykedik, amikor „az emberek aludtak.” A gazda észreveszi a gonosz tevékenységét. Észreveszi, hogy a földbe, ahová ő jó magot, tiszta búzamagot vetett, a gonosz elhintette a gyomnövény, a konkoly magjait. Szolgái szintén észreveszik a problémát és azonnal előállnak egy számukra jónak tűnő javaslattal: rögtön nekiállnak és kigyomlálják a gazt a vetésből. A gazda azonban az első pillanattól fogva ellenzi ezt a megoldást, ami számunkra kissé ésszerűtlennek tűnik és kérdéseket vet fel. Miért tűri Isten a világban a gonosz jelenlétét? Miért engedi, hogy a gonosz rosszra kísértse az embert? Miért nem oldja meg a lehető leghamarabb a problémát?
Ezek a kérdések mind oda vezetnek, hogy a mi emberi gondolkodásunk bizony nem ért meg mindent Isten szeretetének és üdvözítő szándékának titkából. Nem értjük meg azt sem, hogy miért ennyire türelmes Isten, hiszen mi a gyors megoldásokat részesítjük előnyben. Lényeges üzenet az is, hogy annak értékelése, hogy ki a jó és ki a rossz, nem a szolgák feladata, nem a mi feladatunk, hanem Istené.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.