Napi evangélium

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát: gyümölcseikről ismeritek fel őket.”

Elmélkedés:

Sok ember azt várja a vallástól, hogy teljesítse azt a vágyát, hogy Istennel találkozzon. A vallás tulajdonképpen kijelöli számára azt a helyet, ahol találkozhat Istennel. És kijelöli azt az időt, amikor találkozhat Istennel. Továbbá meghatározza azokat a cselekményeket, amelyek által találkozhat Istennel. Ezért épülnek a templomok és más szent helyek, ezért mondjuk azt, hogy a hét egyik napját, a vasárnapot szenteljük meg és ezért vannak szertartásaink. Lám, minden körülmény biztosított, a hely, az idő és a szent cselekmény, hogy találkozzunk Istennel. De akkor miért van az, hogy aki eljár a templomba vasárnaponként, hogy részt vegyen a szentmisén, nem érzi feltétlenül minden alkalommal azt, hogy találkozott Istennel? És azt is várjuk a vallástól, hogy megmutassa nekünk a helyes, Istennek tetsző magatartásformákat. Ezt nevezhetjük erkölcsi rendnek. Ez különféle törvényekben és parancsokban ölt testet, amelyeket jól ismerünk. De akkor miért van az, hogy hiába tartjuk meg a lehető legpontosabban a törvényeket, mégsem jutunk el általuk Istenhez?
Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz: úgy tűnik, hiányzik belőlünk az alázat, hiányzik belőlünk annak alázatos elfogadása, hogy Isten ott és akkor találkozik velünk, amikor akar. Így is mondhatjuk: tudjuk, hogy a vallásosság, a lelki élet jó fa, és ez a fa biztosan jó gyümölcsöt terem. Csak éppen mi vagyunk balgák, mert olykor túl korán, éretlenül szakítjuk le a gyümölcsöt, máskor pedig túl későn ennénk belőle, amikor már megrothadt a fán. És vannak, akik egyáltalán nem akarnak enni az Isten adta gyümölcsből.
Kérjünk Istentől alázatot, és akkor majd tudni fogjuk, hogy melyik fáról és mikor kell leszakítanunk a gyümölcsöt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!