Napi evangélium

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?” „Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek keresni kezdik Jézust. Ő persze jól látja, hogy nem az Isten országáról szóló tanítása miatt keresik, hanem a látványos csoda miatt. Ekkor a mennyei kenyérről tanítja őket, ami azt eredményezte, hogy egészen komoly kérdést intéznek hozzá: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” A kérdés azt jelzi, hogy ugyan nem nagyon értették meg az Úr szavait a mennyei kenyérről, de legalább megérezték, hogy valamit tenniük kell, amivel elnyerik Isten tetszését. Talán valamilyen áldozatra gondoltak, vagy önkéntes böjt vállalására, esetleg valamilyen fogadalmi imára, ami kifejezi vallásosságukban való megújulásukat.
Jézus válaszát bizonyos értelemben figyelmeztetésnek vehetjük: nem a vallásosság külső cselekedetei a fontosak, hanem az emberi szív szándéka, amely a hitben fejeződik ki. Ezt mondja Jézus: „Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit küldött.”
Jézus a mennyei Atya küldötte, akinek megtestesülésével, világra jövetelével az üdvtörténet új korszaka kezdődött el. Ő ajándékozza nekünk az üdvösséget, ezért kell benne hinnünk, hozzá csatlakoznunk, hozzá hasonlóvá válnunk. Érdemes Jézus megváltó kereszthalálának fényében felülvizsgálnom múltamat. Érdemes az ő feltámadásának fényében élni jelen életemet. És érdemes az örök élet reményében terveznem jövőmet.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!