Napi evangélium

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Elmélkedés:

A bibliai időkben a lepra gyógyíthatatlan betegség volt. E súlyos bőrbetegségben szenvedő embernek esélye sem volt a gyógyulásra. Sorsát nehezítette továbbá a közösségből való kizárása. Ez utóbbi abból a szempontból érthető, hogy ilyen módon próbálták megakadályozni a lepra további terjedését. A leprás betegek számára külön területeket jelöltek ki és nem térhettek be az egészségesek által lakott településekre. Nem érintkezhettek velük közvetlenül, csak kellő távolságból beszélhettek másokkal. Ha valaki mégis meggyógyult betegségéből, akkor a pap nyilvánította őt egészségesnek, megtisztultnak, s ezzel mintegy visszafogadták őt a közösségbe. Erről a szokásról tanúskodik a mai evangéliumi részlet.
A szöveg azonban elsősorban nem a zsidó szokások és hagyományok miatt tanulságos számunkra, hanem kettős üzenete miatt. Egyrészt a leprások csodás gyógyulása a hit következménye. Hittel kérik Jézust: „Könyörülj rajtunk!” Minden gyógyulás Isten könyörületességének a jele. A másik mondanivaló a hála. A tíz gyógyult közül sajnos kilencen hálátlannak bizonyultak, de volt egy személy, aki nem felejtett el hálát adni gyógyítójának. Vegyük észre mindennapjainkban Isten segítségét és legyünk hálásak minden lelki kincsért, segítségért, amit tőle kapunk!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!