Napi evangélium

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.

Elmélkedés:

Egyházunk a mai napon a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartja. A hagyomány szerint Krisztus keresztjét Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben és ezen a napon mutatták meg ünnepélyesen a népnek. Az ókori emberek tudatában a kereszt egy kegyetlen kivégzőeszköz volt. A bibliai időkben a rómaiak főként rabszolgák esetében alkalmazták, mégpedig súlyos bűn, gyilkosság, árulás vagy lázadás megtorlásaként. A keresztény ember azonban másként tekint Krisztus keresztjére, amelyben felismeri az üdvösség jelét. Krisztus keresztje azt hirdeti, hogy nem a bűné és a halálé az utolsó szó, hanem az életé és a feltámadásé. A kereszt az a hely, ahol a Fiú, Jézus végérvényesen kimutatja engedelmességét a mennyei Atya felé. A kereszt az a hely, ahol végérvényesen megmutatkozik Jézus emberek iránti szeretete. A kereszt az a hely, amelyen az emberiség megváltása, Krisztus megváltó áldozata megvalósul.
Mit hirdet számunkra a kereszt? Szeretetet és megbocsátást. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – tanította Jézus és a kereszten megmutatta, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Jézus így imádkozott, miközben szenvedett a kereszten: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek” (Lk 23,34). A keresztből erőt merítve gyakoroljuk mi is a szeretetet és a megbocsátást!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!