Napi evangélium

Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

Elmélkedés:

Jézus anyjának és rokonainak fellépése Máté, Márk és Lukács evangéliumában egyaránt megtalálható, de csak egyedül Márk jegyzi le jövetelük okát. Az ördögűzések láttán, illetve a vallási vezetőkkel való szembekerülése miatt ugyanis az a szóbeszéd terjedt el Jézusról, hogy „eszét vesztette” (Mk 3,21). Máté nem tesz erről említést, csupán azt a tényt közli, hogy Jézus anyja és rokonai beszélni akarnak vele.
Megjelenésükről értesülve Jézus ezt kérdezi: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Szavainak félreértelmezése volna, ha azt gondolnánk, hogy megtagadja édesanyjához és rokonaihoz fűződő kapcsolatát. Nem egy gyermek lázadása ez anyja iránt. Nem az anyai szeretet hálátlan elutasítása. Nem a vér szerinti rokonság megtagadása. Az Úr szavait jobban megértjük, ha tovább olvassuk szavait: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” A Jézus által alapított közösségben már nem a vér szerinti származás a lényeges, hanem a mennyei Atya tanításának hitből fakadó elfogadása és az ő akaratának teljesítése. Ha valaki nem hisz, hiába rokona Jézusnak, önmagát zárja ki a krisztusi közösségből. A hit annak kifejezése az ember részéről, hogy Krisztushoz és az ő közösségéhez tartozik. A másik oldalról nézve Jézus, az emberré lett Isten vállalja a közösséget mindazokkal, akik hisznek benne és követik őt.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük!