Napi evangélium

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Elmélkedés:

Az Úr küldöttei
A mai vasárnap evangéliuma a tizenkét apostol missziós útra küldését mutatja be, amely nem önálló feladat, melyet Mesterüktől függetlenül végezhetnek a küldöttek. Ezt a missziós küldetést csak úgy tudjuk értelmezni, mint amely folytatja, kiszélesíti Jézus küldetését. A tizenkettő kiválasztásával az volt Jézus szándéka, hogy „vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni” (Mk 3,14). Ez az eredeti szándék valósul most meg. Miután tehát már jó ideje együtt van Mesterével a Tizenkettő, most elindulnak, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ebben a mozzanatban észrevehetjük, hogy Jézus nem ötletszerűen cselekszik, hanem mindent nagyon tudatosan tesz. Amit eltervezett a kiválasztáskor, annak megvalósításához most jött el az idő. Láthatjuk ebből, hogy a megváltás művének kibontakozása halad a maga útján, s ezt az emberek rosszindulata, elutasítása sem tudja megakadályozni, éppen ilyenről hallottunk az elmúlt vasárnap a názáretiekkel kapcsolatban.
Jézus különféle utasításokat és tanácsokat ad a küldötteknek. Útjukra vándorboton kívül semmit sem vihetnek magukkal. Ez a követelmény egyrészt azt szolgálja, hogy a küldöttek egyedül az Úrtól kapott hatalomban bízzanak és ne másban. Bízzanak továbbá az isteni gondviselésben, hiszen küldetésük nem saját megélhetésük biztosítására szolgál. Másrészt ez az egyszerűség is mutatja, hogy küldetésük Jézus küldetésének a folytatása, aki szintén így él, eszköztelenül járja útjait.
Felmerül a kérdés, hogy miért kettesével küldi őket Jézus? Ennek két oka is lehet. Először is az, hogy a mózesi törvény szerint, amely a zsidó emberek teljes életét szabályozta, a tanúskodáshoz legalább két személy kellett. Ha egyetlen személy állított valamit, annak igazsága megkérdőjelezhető maradt. Ha viszont két személy állította ugyanazt, például egy peres ügyben, akkor ez bizonyító erővel rendelkezett. A tanítványok tehát nem egyedül, hanem kettesével indulnak, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit megéltek Mesterük mellett, és tanúságukat mindenki igaznak, hitelesnek tartsa. Másrészt azért is indulhattak kettesével, hogy munkájukban, igehirdető szolgálatukban ne legyenek egyedül, hanem egymást segítsék. Küldetésük teljesítéséhez nem szükséges olyan idegenek segítsége, akik nem kaptak küldetést Jézustól, elegendő ahhoz a küldöttek együttműködése.
Miután Jézus felsorolta, hogy küldöttei mit ne vigyenek magukkal, azzal kapcsolatban ad útmutatásokat, hogy milyen legyen a küldöttek kapcsolata, viszonya a hallgatósággal, azokkal, akikhez eljutnak. Elfogadással és elutasítással, jó- és rosszindulattal egyaránt fognak találkozni, de ezen ne csodálkozzanak, hiszen Mesterüknek szintén jutott mindkettőből.
Érdekes, hogy az evangélista egyetlen mondatot sem ad Jézus szájába a küldéskor a tanítás tartalmával kapcsolatban, azaz nem mondja meg nekik konkrétan, hogy mit kell hirdetniük. Nincs is erre szükség, hiszen korábban Jézus hosszasan tanította őket, most nem tartja szükségesnek ennek megismétlését. A küldöttek pedig megértik, hogy mi a feladatuk, elindultak és „hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg.” A megtérés hirdetésével kezdte meg Jézus is nyilvános működését (vö. Mk 1,15), most az ő küldöttei is ugyanezt teszik. Azzal kapcsolatban sem mond Jézus semmi konkrétumot, hogy hová és kikhez menjenek, amely tény arra utal, hogy küldetésük egyetemes, mindenkihez szól.
Az Egyház küldetése minden korban, napjainkban is ugyanez: hirdetni Jézus nevében a megtérést, amely felszólítás minden embernek szól.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A te követségedben indulóknak küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, csak egy vándorbotra. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak tudata, hogy te megbízol azokban, akiket küldesz, ennyi elegendő. Elegendő, mert a te erőd képes legyőzni a hitetlenséget és felébreszteni a vágyat az örök értékek, az örök élet iránt. Te minket is arra hívsz, hogy veled legyünk, veled éljünk, hallgassuk tanításodat és kövessük azt. Arra küldesz minket, hogy tegyünk rólad és szeretetedről tanúságot a világban. Adj nekünk erőt és bátorságot evangéliumod hirdetéséhez!